A gombák ártalmaiA leggyakoribb kérdés,
hogy hány mérgező gombafaj létezik? A
régebbi könyvekben,
határozókban szereplő
gombáknál többnél is
helyesbítették az étkezési
értékre vonatkozó
besorolást. Korábban mérgező
gombákat is ehetőnek tartottak, és
mérgező gombának jelőlt fajok ma már
ehetőek. Minenkinek azt javasoljuk, hogy csak az újabb
kiadású könyvekben szereplő
besorolásokat használja, és
kerülje a szóbeszéd és babona
alapján történő
válogatást. Hiedelmek, amik károsak
lehetnek: a kígyófészek
közelébben, rozsdás vas mellett vagy
rongyon nőtt gombák mérgezőek. Ezek nem igazak,
mint ahogy az sem, hogy a vadak vagy csigák által
megrágott gombák ehetőek, illetve nem eszik meg a
mérges gombákat. A gomba
ártalmatlanságának legbiztosabb jele,
ha egy hagymát vagy ezüstkanalat
melegítünk a gombával együtt,
és ha befeketedik, akkor mérgező. Ez nem igaz, az
ellenkezője sem. A gyilkos galóca nem feketíti be
az ezüstöt, és halálosan
mérgező. Ráadásul a csigák
is megrágják a gyilkos
galócát. Az állatok eltérő
felépítése és idegrendszere
miatt inmunisak lehetnek a mérges gombákra.
Nagyon optimista, aki azt gondolja, hogy csak kevés
mérgező faj van, így kevés az
esélye, hogy ilyet találunk. A
valóságban ez máshogy néz
ki: egyes vidékeken, bizonyos
időjárási
körülmények között
tömegesen jelennek meg a galócák,
és ugyanez a helyzet a többi mérges
gombánál is. Sokszor évekig nem is
látjuk őket az erdőben, de időnként termőtestjeik
ezrével jelennek meg. A mérgező fajokat
gyakorlattal és tanulással fel lehet ismerni, sőt
számuk kevesebb, mint az ehető
gombáké. Csak
olyan gombákat szabad összegyűjteni, amelyeket
pontosan ismerünk, és a hozzá
hasonló mérgezőt biztosan el tudjuk
különíteni.
A gombákban található méreganyagok változó mennyiségben lehetnek jelen egy-egy fajnál. Van amelyekben többféle méreganyag is található. Az eltérő mennyiségek miatt enyhéb lefutású mérgezések is előfordulhatnak, de lehetnek nagyon veszélyesek is. Több olyan gomba faj van, ami feltételesen ehető, és ezekre oda kell figyelni! Nyersen lehet mérgező, vagy az étkezés után elfogyasztott alkohol miatt okozhat mérgezést. Ételmérgezés gombától: A friss gomba átlagosan 3-4% fehérjét tartalmaz. A húshoz és a halhoz hasonlóan melegben, illetve állás közben a gombában is gyorsan mennek végbe a lebomlási folyamatok, melyek termékei, súlyos mérgezéseket, sőt halált is okozhatnak. A könnyelműség és gondatlanság a leggyakoribb okai az ehető gombáktól származó ételmérgezéseknek. Néhány tanács a gyűjtéshez: Ne gyűjtsön túl öreg, elnyüvesedett, szétrágott vagy nagyobb eső áztatta és megpenészedett gombákat, amelyek a táplálkozásra alkalmatlanok, mivel a fehérje lebomlás már elindulhatott bennük! Fagyok után felengedett gombákat ne szedjen! Ne használjon a szedéshez és a szállításhoz műanyag zacskókat vagy más légzáró tárolóedényeket. A gombák nemcsak csúnyák és nyomottak lesznek, hanem a tovább zajló anyagcsere-folyamatok miatt - amelyben víz és hő szabadul fel - nedvesek lesznek és fel is melegednek, ami gyorsítja a fehérjék lebomlását. Alaposan vizsgálja meg a gombákat, mielőtt elteszi azokat: bizonyos tinóru fajok (barna, molyhos, arany és rokonaik) gyakrabban von be egy penészgomba, amely szintén bontja a gazdaszervezet fehérjéit. Először alig felismerhető, de aztán aranysárga, bűzös péppé alakítja a fertőzött tinórut. A penészes gombák már többször okoztak súlyos mérgezéseket. Az elkészített gombaételeket se tároljuk, még hűtőben sem. A gombamérgezésekA mérgezés
lefolyása attó függ, milyen
méreganyagról van szó, illetve mekkora
mennyiségben jutott a szervezetbe. Döntő
jelentőségű az adott
mérgezéslappangási ideje, vagyis aza
az idő, ami az evés és az első tünetek
jelentkezése között eltelik. Ha
már rövid idő múlva
hányás, hasmenés
formájában jelentkezik a rosszullét,
akkor a személy gyorsan meggyógyul, ugyanis a
méreganyag gyorsan távozik a
szervezetéből. Ez a legszerencsésebb, hiszen a
test felismarte, hogy valami nem jó, és igyekszik
eltávolítani, ezek a mérgek
enyhéb lefutásúak. Ha a
lappangási idő hosszú (több
óra, vagy nap), akkor a méreganyag a
véráramba került, és az
orvosi segítség a tünetek miatt is
későn érkezik. Még ha nem is
halálos az ilyan mérgezés, hosszan
tartó betegség vagy
legyengülés lehet a
következménye. Tehát a
szabály itt: A gombamérgezés
annál veszélyesebb, minél hosszabb idő
telik el az evés és az első tünetek
között.
A gombamérgezések típusaiPhalloides típusú mérgezések: A gyilkos galóca és fehér galóca okozta mérgezések A halálos
gombamérgezések több mint
90%-át egyedül a gyilkos
galóca okozza! Már egyetlen,
tévedésből begyűjtött és
elfogyasztott termőtest az egész család
halálát okozhatja. Az orvostudomány
legmodernebb módszereinek alkalmazása
esetén is a mérgezések fele
végződhet halállal. Ezt a két
gombát alaposan kell ismerni, ennek
hiányában semmilyen kalapos gombát ne
gyűjtsünk be. Tünetek:
A gyilkos és fehér galóca nemcsak
egyféle hanem mintegy 10
különböző mérget tartalmaz,
amelyeket két csoportba sorolnak, phallotoxinok
és amatoxinok. A phallotoxinok a
mérgezés kezdeti szakaszában hatnak,
és súlyos gyomor- és
bélpanaszokat okoznak, mint hányás,
görcsök, hasmenés. A rendkívűl
mérgező amatoxinok hatása viszont csak
később jelentkezik, többnyire napokkal a
személy látszólagos
javulása után. Ezt követően jelentkeznek
a súlyos máj-, vese- és
szívizom-károsodások, amelyek sokszor
végződnek gyötrelmes halállal. A
hazánkban eddig nem talált
hegyeskalapú galócában is kimutattak
néhány ilyen toxint, így ezt a fajt is
a legmérgezőbbek közé kell sorolni.
Orellana típusú mérgezések: Két gombafaj okozza: a mérges pókhálósgomba és narancsvörös pókhálósgomba. Mindkettő kicsi, élénk narancs-rókavörös vagy vörösbarna színű gomba. Kalapjuk csak 3-7 cm széles, lemezeik rozsdabarnák. A mérges pókhálósgomba nálunk ritka, csak az erőpsen savanyú talajú erdőkben él. A narancsvörös pókhálósgomba hazánkban még nem került elő. Tünetek: Mindkét faj lappangási ideje hosszabb a galócákénál, 3-14 nap is lehet. Kezdetben csillapíthatatlan szomjúság lép fel, majd gyomor- és bélpanaszok jelentkeznek hányással, émelygéssel és fájdalmakkal. Végül súlyos vesekárásodás lép fel, aminek ha a beteg életben marad, hónapokig tartó legyengülés a következménye. Ez a gombaméreg is különböző anygaok keveréke, amelyet orellaninnek neveznek, és az összetételét mindmáig nem sikerült teljesen tisztázni. Gyromitra típusú mérgezések: Egy korábban ehetőnek tartott gomba okozza a redős papsapkagomba. Régóta ismeretes, hogy ez a gomba nyersen vagy nem megfelelő előkezelés után elfogyasztva erősen mérgező. Ezért régebben a főzés után a főzővizet kiöntötték. Állítólag a szárítás és a több hónapos tárolás is ehetővé teszi. A Baltikumban a nagyobb városok piacán mázsaszám árulták ezt a gombát. Ma bebizonyosodott, hogy az "előírásszeű" kezelés mellett is súlyos mérgezések fordulhatnak elő. Különösen gyerekek, beteg emberek és olyanok, aki egymás után többször ettek ebből a gombából, esnek áldozatul. Találtak egy szerves savat, amely a "helvellasav" nevet kapta. Majdnem nyolcvan évig írták a gomba mellé ezt a mérget., míg a hatvanas években kimutatták, hogy nem is létezik, a mérgezést a gyromitrin és bomlástermékei okozzák. A gyromitrin vízoldékony és illékony, azonban sem a főzés, sem a szárítás nem távolítja el teljesen a gombából. Tünetei: A méreg lappangási ideje több órát tesz ki. Az első tünetei az émelygés, hányás, hasmenés, fej- és hasfájás. Később jelentkezik a magas láz, keringési zavarok, sárgaság és súlyos esetben a májfunkció teljes megszünése. A halál a 2-4. napon következik be. Légyölő galóca és párducgalóca típusú mérgezések: A fent említett két gomba okozza. A laikusok is tisztában vannak azzal, hogy a légyölő galóca mérgező. Azonban újra meg újra lehet hallani és olvasni, hogy egyes helyeken ártalom nélkül fogyasztották a légyölő galócát, mert előtte megfőzték, főzővizét kiöntötték, vagy mert a kalpbőrét lehúzták. Feltételezték, hogy a különböző, a gombában található méreganyagok bizonyos talaj- és időjárási viszonyok mellett olyan kiegyenlített egyensúlyban képződnek, hogy közönbösítik egymást. A légyölő galóca valóban többféle mérget tartalmaz, amelyek eltérő módon hatnak az idegrendszerre. Ezért senki ne dőljön be a légyölő galóca ehetőségéről szóló történeteknek. Tünetei: A légyölő galóca mérgezés tünetei már 0,5-1 óra elteltével jelentkeznek, gyorsul a szívverés, az erek szűkülnek és magas lesz a vérnyomás, a nyálkahártyák kiszáradnak. Émelygés és hányinger azonban ritkán lép fel. A haladéktalan orvosi ellátás rendszerint gyors felépüléshez vezet. Ettől a fajtól származó halálos mérgezés az utóbbi időben nem fordult elő. Méreganyaga az iboténsav. A termőtest 0,05-0,1%-ban tartalmazza, a szimpatikus idegrendszerre hat, és mindenekelőtt a mérgezést kísérő kábulatért felelős. Hasonló a részegséghez, hallucinációk beszéd és mozgászavar. A személy hangulatától függően az egyik tarka álmokat él át, a másik őrjöngési rohamot, sírógörcsöt kap. Végül eszméletvesztés és kimerült alvás következik, melynek végén a személy gyógyultan ébred. Ritkán hosszabb egy napnál a mérgezés. Gyerekeknél és beteg egyéneknél halálos is lehet. Párducgalóca: a mérgezés tünetei csaknem azonosak a légyölő galócáéhoz, de súlyosabbak. Muszkarin
típusú mérgezések:
A téglavörös susulyka okozza. Más susulykafajokat is ismerünk, amelyek szintén nagyon mérgezőek. Némelyik tölcsérgombafaj is okozhat ilyen mérgezést. A muszkarin, amelyet először a légyölő galócából mutattak ki, sokkal magasabb koncentrációban fordul elő a téglavörös susulykában. Tünetei: A mérgezés első tünetei a gomba fogyasztá után fél órával jelentkeznek: intenzív hányás, émelygés, hideg verejték, a szívverés lassulása, vérnyomás csökkenés, a pupilla szűkülése, légszomj és görcsök gyomorfájdalmak. Mégis ez a gomba, amelyből 50-100g elfogyasztása már halálos, az utóbbi időben nem okozott végzetes mérgezést, mivel a rövid lappangási idő miatt a súlyosabb esetekben is segített a gyors és céltudatos orvosi ellátás. Gasztrointesztinális típusú mérgezések: Olyan gombákat sorolunk ide, amelyek a gyomorra és a bélrendszerre hatnak. (néhány példa: sátántinóru, sárga kénvirággomba, nagy döggomba, rőt áltrifla, cifra korallgomba..) Közéjük tartozik a legtöbb nálunk előforduló mérgező faj. A mérgezés tünetei többnyire már röviddel a fogysztás után jelentkeznek. A mérgezés lefolyása eltérő, mert a fajok különböző családokba tartoznak, és a legkülönbözőbb méreganyagokat tartalmazhatják. Általában émelygés, verejtékezés, hányás, hasmenés a tünet, amit fej- és hasfájás kísér. Többnyire egy, de olykor néhány nap alatt lezajlik a mérgezés, anélkül, hogy komoly utóhatások jelentkeznének. |