Gombákról minden - online határozóval
főmenü 
mikor jelennek meg a gombák

Mikor jelennek meg a gombák?

Sokan gondolnák, hogy az ősz lehet a gombaszezon, ám ez nem így van. A fajgazdagság persze nem egyforma minden évszakban, mégis januártól decemberig találkozhatunk gombákkal. Mint ahogy a növények is minden évszakban előfordulhatnak, így a gombák, mint lebontó szervezetek is. A jó években tavasszal tapasztalható az első csúcspont a gombák megjelenésében, és már ekkor bőségesen elláthatjuk magunkategész évre. Természetesen azért a késő nyár, és az ősz a főszezon; a faj és egyedszámot a bőség jellemzi. Késő ősszel is gazdag még a kínálat. Persze az idő mellett a hely is fontos, ezzel a következő cikkben találkozhatsz.

Érdemes tudni, hogy a manapság olyan sokat hallott klimaváltozás nagyban befolyásolja a gombák életét is. A kemény telek elmaradoznak, és az enyhe idő kedvez a téli gombafajoknak. És az átmenetek sem olyan egyértelműek, sőt kitólódik a nyár, enyhe az ősz, és így tovább. Ez nem csak hasznos a gombaszedés szempontjából, hanem ugyanolyan káros a fajok fennmaradása szempontjából. Így a természetvédelem, és a fajok védelme is sokkal fontosabb, és személyes feladatunk is. A természetvédelem cikkben olvashatsz erről többet, a védett gombákat annak besorolásától függetlenül óvjuk!

Az időjárás, nem csak az éppen aktuális, hanem a megeleőző is, döntő hatással van a gombák termőtestjeinek kialakulásában. A hosszú, hóban gazdag tél vagy a nagyon száraz nyár után más időben találunk gombákat, mint az enyhe tél, vagy esős nyár után. A nedvesség és a hőmérséklet alakulása az a tényező, amely a gombák megjelenését időben és mennyiségben is , egyaránt befolyásolja. Az átlagosnál csapadékosabb évek gazdagabbak gombákban. Így előfordulhatnak több hetes csúszások, és korai megjelenések is.

A gombanaptárban megtekintheted az előfordulásokat évszakonként!

Tél

A többéves taplók és réteggombák termőteste egész éven át megfigyelhető a fákon. A likacsosgomba, némely dücskőgomba és a hasadtlemezű gomba lombos fák maradványain hozza létre termőtestét, az enyhe téli időszakban, sokfelé elterjedtek, de étkezésre nem használhatóak. Akik a hideg téli évszakban is bejárják a területeket, ilyenkor megtalálhatják az egyes gombák maradványait, és feljegyezhetik a lelőhelyeket a jövő évre. Láthatnak például pöfetegeket. A szenes galambgomba maradványai is megtalálhatóak ilyenkor. Ám ehető gombára is akadhatunk ilyenkor. Két kitűnő ehető gomba is kicsábíthat a szabadba- késői laskagomba és a téli fülőke. Termőtestjei késő ősztől tavaszig jelennek meg, ha enyhe az időjárás. A késői laskagomba a lombos erdőkben mindenhol megtalálható. A téli fülőke a puha lombos fákat kedveli (nyár, fűz), de akácon, tölgyön és bükkön is nő.


Tavasz

A március és május közötti időszak hozza az első szezont, az első gombászati csúcspontot. Széles elterjedésű, elsősorban homokos fenyőerdőkben, a redős papsapkagomba. Korábban a piacokon, főleg a tőlünk északabra lévő országokban árulták, ma azonban már tudjuk. hogy az előírásos kezelés esetén is halálosan mérgező lehet. Éppíylen mérgezőek lehetnek a tavaszi papsapkagombák (homoki, vörösbarna). A pereszkék, gévagomba, döggomba, és persze a csiperke is megtalálható ezekben az időszakokban. A tavasszal megjelenő gombák között megkülönböztetünk olyan fajokat, amelyek kizárólag csak ebben az évszakban fordulnak elő, és olyanokat is, amelyek egészen az ősz végéig teremnek.


Nyár

Megfelelő nedvesség és meleg mellett már május végén jelentkezik a tinóruk és galambgombák első hulláma. Száraz nyarakon viszont gyakran üres kosárral tér haza az ember. A nyári hónapok többnyire nagyon melegek és csapadékban szegények. Az erdők talaja kiszárad, és a fákon növő gombáktól eltekintve alig lehet valamit találni. Ha viszont esős a nyár, akkor a különböző gombafajok száma a meleg évszakban is nagyon nagy. Mindegyik, a kedvező nyári körülmények között megjelenő faj ősszel is előfordul.


Ősz

Ekkor érjük el a gombaszezon csúcspontját! A fokozódó harmatképződés gondoskodik az egyenletes talajnedvességről, és ez lehetővé teszi, hogy a gombák valóban "gombamód" szaporodjanak. Egyik évszak sem múlja felűl ezt a fajgazdagságot és egyedszámot. Ezekben a hetekben, különösen a hegyvidéken, a gombász nem keresi a gombákat, hanem gyűjti. Nem ritka, ha egy-egy kirándulás alkalmavál akár 100 fajt is láthatunki. A piaci gombaszakértők ilkyenkor keményen dolgoznak.


hol jelennek meg

Hol jelennek meg a gombák?

Minden növénytársulásnak van saját, teljesen jellegzetes gombavilága. Más fajok nőnek a lomboserdőben, mint a fenyvesekben, mások a mezőkön és legelőkön, mint a lápokon. Más gombafajok találhatóak a hegyvidéki erdőkben, mint a síkságokon. A különféle növénytársulások ismerete emiatt nagyon fontos a gombászok számára. Gyorsan meg lehet tanulni, hogy bizonyos gombák csak bizonyos erdőtársulásokban keresendők, mert hiába keressünk például tarka tinórut a lomboserdőkben. Bizonyos gombák még a fa tipusát is meghatározzák, és csak azon a fán, vagy környezetében találhatjuk meg. Vannak azonban olyan gombák amelyek szinte mindenhol megtalálhatóak. És a táplálékspecialista gombák, vagy élősködők, amelyek rovarbábon, más gombákon, állati ürüléken vagy ahogy említettem egy bizonyos növényen, vagy fán élnek. Különleges igények is felmerülhetnek: az eyik a meszes talajt kedveli, a másik a savanyú talajt.

Növény társulások és talajtípusok:


Erdei- és feketefenyő

Az erdei- és feketefenyők Magyarországon nem ritkák. Főleg ültetett állományukkal találkozhatunk, az Alföldön pl. a homok megkötésére használják. A fenyő a talajt kisavanyítja, és megjelennek a fenyővek gyökérkapcsolt gombafajok is. A nyugatdunántúli Őrség területén őshonos állományok is előfordulnak, ahol mohák és zuzmók borítják az erősen kisavanyodott talajt. Kedvező időjárás esetén tömegesen lehet itt tinórukat, galambgombákat, pereszkéket és pókhálósgombákat találni. Elsősorban az erdeifenyő mikkorhizagombái élnek itt. Az ide bekerülő idegen fák természetesen hozzák magukkal a tipikus kísérőiket. Az erdeifenyvesben előjöhet a nyír, alatta pedig előfordulhat a barna érdestinóru és más, ehhez a fához kötődő gomba.


Lucosok

A középhegységben több helyen telepítettek hazánkban tájidegen lucot a bükk helyett, mivel gyorsabban nő, jobb hozamot ad az erdészeknek. Az ültetett lucos szálerdők rendkívűl fényszegények, ezért alig van aljnövényzetük. A talajt tűlevelű vastag avar borítja, amely csak nagyon lassan bomlik le. Az őszi gombaszezonban lehet csak zsákmányhoz jutni. Másképpen van ez a fiatal lucosokban, amelyek gyakran fantasztikusan gazdagok gombákban. Mindazonáltal nemigen éri meg itt keresgélni, és a ruha összepiszkolásán kivűl még az erdésszel is bosszankodni. Az erdő- és útszéleken találhatjuk a legszebb fákat. A fák széléről itt több esővíz csöpög a talajra, amely nedvesebb lesz, míg az erdő belsejében a zárt lombkorona egyenletesen osztja el a csapadékot. Az igazi gombaoázisok a ritka, laza lucosok, ahol a fiatal és öreg fák egymás mellett nőnek, a fény akadálytalanul hatol be a talajig, amelyet dús moha és lágyszárú növényzet takar.

Bükkösök

Hazánkban a bükk a Nyugat-Dunántúlon az északi lejtőkön, hűvösebb völgyekben és a középhefységekben 600 m-nél magasabb részein alkot összefüggő erdőket.  A bükk ugyanolyan jól fejlődik savanyú, mint meszes vagy márgás talajon. Mindazonáltal nagyon különböznek egymástól a különböző talajon növő erdők. Míg a savanyú talajon gyér a lágyszárú szint, és a talajt vastag avar borítja, addig a bázikus talajokat tavasszal sűrű virágtakaró fedi. Gyakran hatalmas területeken virít a szellőrózsa, a salátaboglárka és a keltike. Nyáron és ősszel azonban itt is szegényes lesz a növénytakaró. A bükkösök minden formája gazdag gombákban, a meszes talajon még nagyon ritka fajok is találhatóak. Ha a szélfű már az egész talajréteget benőtte, akkor kell a gombaszedőnek ígéretesebb helyet keresnie.

Tölgyesek

A középhegységben, a dunántúli dombságban és az Alföld egyes nedvesebb részein található összefüggő tölgyerdő. Tőlgyesk meszes és savanyú talajon is nőnek, a bükkösökhöz hasonlóan. A savanyú talajon a gyökérkapcsolt gombafajok dominálnak, míg a meszes talajú tölgyesekben a korthadéklakók száma magasabb. Különösen jó gombatermő területek az idősebb tölgyerdők, ahol a vastag fák ritkán állnak, és elegendő fény jut az erdő belsejébe. Hazánkban az Alföld kivételével sok helyen megtalálható a gyertyános-tölgyes, ahol a felső lombkoronaszintet a tölgy uralja, a második szintet a gyertyán lombozata. Nyár elejétől késő őszig az avajában sok gomba fejlődik.

Ártéri erdők

A folyó- és patakvölgyek mentén egyes helyeken különösen elegyes lomberdő alakul ki. Kőris, szil, tölgy, nyár, éger, cseresznye és fűz képezik a faállományt ezekben a többnyire néhány száz méter széles sávokban. A fákhoz hasonlóan fajgazdag a lágyszárú szint ezekben az erdőkben, közülük is kiemelkednek a tavaszi virágok. Ibolya, kökörcsin, salátaboglárka, konytvirág és medvehagyma varázsol virágszőnyeget a tavaszi erdők talajára. Sajnos ezek az erdők egyre ritkábbak lettek. Nyárasokat telepítenek a helyükre, amelyeknek a tápanyagban , nitrogénban gazdag talaját áttekinthetetlen és áthatolhatatlan csalánmezők borítják, és a bodza is dúsan tenyészik. A tavaszi kirándulás az ártéri erdőben minden természetbarát számára nagy élmény. A gombász is megtalálja a számítását, mert sok tipikusan tavaszi gomba él itt, mindenekelőtt a kucsmagombák. A csalánnal benőtt nyárfás részeket mindenki nagyívben kerüli, ám a gombagyűjtők bemerészkednek az óriás pöfeteg miatt. A csalán és gomba jól megfér, mert a nagy nitrogéntartalom miatt sok kitűnő étkezési gomba található itt. (májusi pereszke)

Mezők és legelők

Az erdőkön kívűl nemcsak a töltéseken, árkokban, cserjésekben és sövényekben, hanem mezőkön, legelőkön sőt a szántókon is találhatunk különféle gombákat. Még  a laikus óvatosságát is legyőzi  a legelőkön szorosan egymás mellett álló csiperkék fehér kalapja. Azonban rögtön feltámad a kételye, ha zömök, telt termőtestek vágásra vagy érintésre megsárgulnak. Nem tudja, mi a különbség a kerti és az erdőszéli csiperke között, fogalma sincs a mérgező sárguló csiperkéről és az erősen mérgező tölcsérgomba fajokról, amelyek ugyanezen a területen nőnek.





Természetvédelem

Természetvédelem?


Néhány évtizede még teljesen szokatlan lett volna a gondolat, hogy a gombákat védeni kell. Amikor azonban az állományok csökkenését már nem lehetett figyelmen kívűl hagyni, akkor erősödtek meg az ésszerű védelmi intézkedéseket követelő hangok. A987 január 1-jei hatállyal lépett életbe a Németeknél a természetvédelmi törvény, amely több gombát védelem alá vett. Hazánkban is vannak védett gombák, és ezek különböző védelmi kategóriákba sorolhatóak, akárcsak a növények. Ez a vörös lista. Egyes gombák veszélyeztetettségének okai kizárólag az ember tevékenységében keresendők. Ritkán lehet csak sz ok és a hatás egyszerű láncolatát kimutatni, mint például egy erdő tarra vágásának esetében. Többnyire sokféle ok hatására szorul vissza a gombaállomány.

A fő okok közé tartoznak:

  • A terület csökkenése beépítés miatt
  • talajvízszint süllyedése és a víi elvezetése
  • lombos erdők átváltása tűlevelüekre
  • terület idegen fajok telepítése
  • egyes kísérő fajok, mint nyír, kőris, éger, fűz stb. visszaszorulása
  • a cserje- és a lágyszárú szint megváltozása, illetve gyakran pusztulása
  • erdőszélek, sövények pusztulása
  • fokozódó légszennyeződés és erdőpusztulás

Vitatott, hogy a fajok eltűnése milyen mértékben vezethető vissza a termőtestek gyűjtésére. Hosszú távú kutatások azt mutatják, hogy a gyűjtés sz illető faj micéliumát egyáltalán nem károsítja. A fajok megtelepedése és elterjedése azonban csak akkor megy végbe, ha elegendő számú termőtest marad meg, amelyek el tudják szórni spórájukat. A szedésnél problematikusabb lehet a lágyszárú szint széttaposása és ezzel együtt a talaj tömörödése. A veszélyeztetett gombák életformáját figyelembe véve megállapítható, hogy a fajszám csökkenése sokkal kevésbé érinti a korhadéklakó(szaprotróf), mint a gyökérkapcsolt(mikorrhiza) gombákat. Utóbbiak nyilván szenvednek a légszennyeződéstől, nagyobb léptékű visszaszorulásuk ugyanakkor kezdődött, amikor hirtelen komoly erdőkárosodások jelentkeztek. A szén-monoxid nem mérgező a gombák számára, nagyon érzékenyek viszont a kén-dioxidra. Nem bizonyított azonban, hogy emiatt károsodnak-e a micéliumok a talajban.

Magyarországon 1999-ben még nem volt gombavédelem, de már a kezdeti lépéseket megtették. Több európai országban is megtalákható gombák védelemre szorulnak, így itthon is megtalálhatóak, és védeni kell őket. A menüben a Védett Gombák listáját megtalálod, ezeket ne gyűjtsd be!

Feltételezhető, hogy a gyökérkapcsolt gombák azért szorulnak vissza, mert a beteg fák már nem képesek a kisérőgombáikat megfelelő mennyiségű szénhidráttal ellátni. Ha azonban ezek a gombák hiányzanak, akkor az újonnan telepített fák nem találnak partnert a szimbiózishoz a talajban, és így a szárazsággal, tápanyaghiánnyal, a nehézfémek hatásával és az élősködőkkel szemben érzékenyebbek lesznek.

Ahogy a növények is károsodnak, úgy az állatvilág és a gombák is! Ezek egymásra épűlő bonyolult láncolatában nem lehet csak az egyiket védeni, miközben arra gondolunk az állat keres új élőhelyet, a gombák meg majd máshol jelennek meg. Ha az egyik eltűnik, akkor egy sor VISSZAFORDÍTHATATLAN folyamat indul el kontoll nélkül. Igaz ez a területre (földrészre is) behozott, telepített idegen fajoknál is. Ugyanis ellenfél nélkül szaporodva, teljesen tönkre tehetik az élővilágok.

" Egyszer egy afrikai hölgy a férjétől, aki amerikai volt, egy gyönyörű amerikában honos vizi növényt kapott. A növény valahogy kikerült a folyó vízébe, és nem sokkal később a környező tavakban elszaporodott. A tó nem kapott elegendő napfényt, és elpusztultak a benne lévő mikroorganizmusok, és az ezzel táplálkozó halak. A vízet nem tisztította semmi, így a környezet ivóvíze megszünt. Sorra betegedtek meg az emberek. Több, mint 20 év kellett, amire megtalálták azt a megoldást, hogyan lehet a növényt kipusztítani, de ehhez Amerikából hoztak egy rovart. A növény visszaszorult, de a rovar hatása még nem vizsgált hatásokkal járhat, a folyamat azóta is tart. Afrika már nem lesz a régi, mindez egy "virág" miatt..."

A világban sok hasonló történet volt már, és a gombákat sem kerüli el az emberi gondatlanság. Ha valamit tehetsz, akkor a legkevesebb az, hogy egyetlen védett növényt vagy gombát sem gyűjtesz, hogy unokáid is csodálhassák a természet ezen csodáit.


Gombagyjts s szablyai

Hogyan gyűjtsük a gombákat?

Miután a cikkekben alaposan előkészítettem az ehhez szükséges ismereteket, majdnem biztosan kialakult mindenkiben, hogy hol, hogyan, és mikor érdemes gombát keresni. A gyűjtéssel kapcsolatos szabályok, felszerelések és határozás maradt hátra. Ezutóbbihoz külön határozót is találsz az oldalon. Nézzük akkor a szabályokat és fortélyokat, amelyek a gyűjtést segítik.


A legfontosabb szabályok:

  • Kosárba gyűjtsünk ne zacskóba.
  • A határozáshoz az élőhelyet is fel kell használni.
  • Ha bármilyen kétely merűl fel, mutassuk meg a gombát szakértőnek.
  • Kevés ismeretlen fajt gyűjtsünk egyszerre, amelyeket otthon, nyugodt környezetben határozhatunk meg.
  • A lelőhelyen soha ne szedjük le az összes gombát.

Mivel a gombák nem fotoszintetizálnak, tehát nincs szükségük fényre, ezért a napszak, amikor érdemes gyűjteni, nincs külön szabályozva. Általában azért érdemes korán menni, hogy ne előzzön meg más, de erre más szabály nincs lefektetve.


A felszerelés:
A gombagyűjtéshez kényelmes, az időjárásnak megfelelő ruházat és mindenekelőtt egy vízhatlan, kényelmes lábbeli szükséges. Ez ugyanaz, mint a természetjárás, kirándulás esetében. Mivel az utat többnyire elhagyjuk, nem árt a jó térkép, és tájékozódási ismeret. További  nélkülözhetetlen felszerelés: egy kosár, éles kés, határozó könyv, vagy manapság oly divatos elektronikus adathordozó, vagy internetes pda, notebook. Ez az oldal a határozásnál is segít, így ha rendelkezünk netes hozzáféréssel, akkor percek alatt dönthetünk. Mint technika rajongó ezt javaslom, hiszen úgy határozhatunk, hogy minden informásió elérhető, és mielőtt leszednénk a gombát, könnyen azonosíthatjuk. Ebben az esetben nem kell eldobnunk, így a természetvédelem és gombavédelem is könnyen megoldható.

Nagyon hasznos lehet még egy kézi nagyító is. A gombagyűjtéshez visznt teljesen alkalmatlan eszközök a műanyag zacskó! Benne a gombák megnyomódnak, éa az anyagcsere-folyamatok továbbfolytatódása miatt felmelegednek a temőtestek, ami a fehérjék gyorsabb lebomlásához vezet. Az ilyen gombák elfogyasztása is rosszullétet okozhat, és ilyenkor a gyomorrontás nem a mérgező gomba miatt, hanem a romlott, lebomlott gomba miatt következik be. A gombagyűjtéshez nem szabad hosszú utat tervezni, mivel a gyűjtés során az út könnyen megduplázódik.

A határozás:
Nem közömbös a lelőhely! Épp a kezdő gombászok szokták alábecsülni a jelentőségét a lelőhelynek, és megpróbálják a gombát csupán a bélyegei alapján meghatározni. Ám sokkal gyorsabb, ha ismerjük a lelőhelyet, esetleg a növényeket is ismerjük. Mire figyeljünk: a fákat, kisérőnövényeket, talajviszonyokat, valamint az égtájat is. Ezekből a részletekből lassan egy mozaik áll össze, gyarapodnak az összefüggésekkel és kölcsönhatásokkal kapcsolatos ismereteink is. Nem csak gombákat, hanem tapasztalatokat is gyűjtünk. Ezek segítségévela következő alkalommal gyorsabban tudunk határozni, és gombákat kizárni. Érdemes feljegyezni a környezetet, tapasztalatokat és otthoni határozás esetén ezeket is felhasználni.

Minden kezdet nehéz:
Ha bizonytalan abban, hogy a talált gomba melyik fajhoz tartozik, akkor nem kellene mindenáron azon lennie, hogy meghatározza. Az oldalon található képek megkeresése és összehasonlítása rengeteg időt elvehet, és hamar felületessé válik a határozás, ha a közelben újabb gombákat lát kikandikálni a talajból. Sokkal jobb, ha a kirándulásról csak egy vagy két ismeretlen fajt visz magával, amelyeket azután hazatérve, teljesen nyugodt körülmények között lehet meghatátozni. Ezeket a gombákat persze nem tesszük a többi közé a kosárba. Fontos, hogy az ismeretlen gombákat külön tegyük, megakadályozva, hogy a törmelékei a többi gombához keveredjen, mert mérgező is lehet! Ne csüggedjen, ha nem sikerül meghatároznia a gombát. Jó tanulási lehetőséget nyílik, ha a gombaszakértővel is megnézeti a gombát, és ezután tanulja meg a gomba fontos jegyeit. (Minden piacon, ahol vadon termő gombákat is lehet vásárolni, van gombaszakértő. Hétvégeken pedig egyes nagyobb városokban, ahol több kiránduló megfordul, gombavizsgáló helyeket jelőltek ki. << Budapesten Örs vezér tér, Moszkva tér>> )

A helyes szedés:
A jó lelőhely csak akkor marad fenn hosszú éveken át, ha gyűjtéskor lehetőleg nem károsítjuk a gombatelepeket, és így zavartalanul továbbfejlődhetnek. helyesen úgy gyűjtünk , hogy óvatosan kicsavarjuk a gombát a talajból vagy a fáról. A micélium így károsodik a legkisebb mértékben, másrészt viszont a tönk alján számos fontos bélyeg található bizonyos fajok esetében. Különösen vonatkozik ez a galócákra. Ha levágjuk a gombát, akkor ezeket a jegyeket nem tudjuk megvizsgálni.
Az elöregedett és férges gombákat ugyanúgy ne vigye magával, mint az apró, nagyon fiatal gombákat. Az utóbbiaknak még nincsenek tipikus határozó bélyegei, így gyakran nem határozhatóak meg egyértelműen. Ha tévedésből mégis felvett egy rágott, öreg, mérgező gombát, vagy amelyet mégsem vinne magával, akkor tegye vissza, ezzel lehetőséget ad, hogy elszórja a spóráit. Egy adott területen ne szedjen le minden gombát!

Környezetbarát gombagyűjtés:
Tulajdonképpen minden gombagyűjtő számára magától értetődőnek kellene lennie, hogy a természetet tisztán tartja, nem károsítja és szennyezi meggondolatlanul.

  • Pihenő után nem kell a helynek úgy kinéznie, mint egy vásár után. A csomagolópapírt és üres dobozokat különösebb fáradság nélkül hazavihetjük magunkkal.
  • A gombagyűjtő útját nem feltétlenül kell széttaposott vagy felszedett, majd gondatlanul eldobált nem ehető vagy mérgező gombáknak szegélyeznie! Aki ilye értelmetlenül dúlja fel az erdőt, az nem remélhet barátságos hozzáállást a többiektől.
  • Aki gombákat gyűjt, annak a jelölt utakat sokszor nem érdemes elhagyni. A zárt lombkoronájú erdővel ellentétben, ahol egyenletesen oszlik el a csapadék a talajon, az erdőstegélyeken és utakon nagyobb a nedvességtartalom, ami jobb körülményeket biztosít a gombák számára. Nem szabad belépni a védett erdőkbe! 
  • Figyeljen az erdészeti redelkezésekre, és tilalmakra. Egyes helyeken a vadászat miatt nem szabad azerdőbe menni. Katonai lővészterületek, védett erdők, fiatal állományok esetében sem érdemes kockáztatni. Komoly veszélyek lehetnek, ha ezeket figyelmen kívűl hagyjuk. A fiatal állományú erdőkben pedig kevés gombát találunk, de bírság is jár ezek bolygatásáért.