Gomba ártalmak- mérgezések
A gombák
ártalmai
 A leggyakoribb kérdés,
hogy hány mérgező gombafaj létezik? A
régebbi könyvekben,
határozókban szereplő
gombáknál többnél is
helyesbítették az étkezési
értékre vonatkozó
besorolást. Korábban mérgező
gombákat is ehetőnek tartottak, és
mérgező gombának jelőlt fajok ma már
ehetőek. Minenkinek azt javasoljuk, hogy csak az újabb
kiadású könyvekben szereplő
besorolásokat használja, és
kerülje a szóbeszéd és babona
alapján történő
válogatást. Hiedelmek, amik károsak
lehetnek: a kígyófészek
közelébben, rozsdás vas mellett vagy
rongyon nőtt gombák mérgezőek. Ezek nem igazak,
mint ahogy az sem, hogy a vadak vagy csigák által
megrágott gombák ehetőek, illetve nem eszik meg a
mérges gombákat. A gomba
ártalmatlanságának legbiztosabb jele,
ha egy hagymát vagy ezüstkanalat
melegítünk a gombával együtt,
és ha befeketedik, akkor mérgező. Ez nem igaz, az
ellenkezője sem. A gyilkos galóca nem feketíti be
az ezüstöt, és halálosan
mérgező. Ráadásul a csigák
is megrágják a gyilkos
galócát. Az állatok eltérő
felépítése és idegrendszere
miatt inmunisak lehetnek a mérges gombákra.
Nagyon optimista, aki azt gondolja, hogy csak kevés
mérgező faj van, így kevés az
esélye, hogy ilyet találunk. A
valóságban ez máshogy néz
ki: egyes vidékeken, bizonyos
időjárási
körülmények között
tömegesen jelennek meg a galócák,
és ugyanez a helyzet a többi mérges
gombánál is. Sokszor évekig nem is
látjuk őket az erdőben, de időnként termőtestjeik
ezrével jelennek meg. A mérgező fajokat
gyakorlattal és tanulással fel lehet ismerni, sőt
számuk kevesebb, mint az ehető
gombáké. Csak
olyan gombákat szabad összegyűjteni, amelyeket
pontosan ismerünk, és a hozzá
hasonló mérgezőt biztosan el tudjuk
különíteni.
A gombákban található
méreganyagok változó
mennyiségben lehetnek jelen egy-egy fajnál. Van
amelyekben többféle méreganyag is
található. Az eltérő
mennyiségek miatt enyhéb
lefutású mérgezések is
előfordulhatnak, de lehetnek nagyon veszélyesek is.
Több olyan gomba faj van, ami feltételesen ehető,
és ezekre oda kell figyelni! Nyersen lehet
mérgező, vagy az étkezés
után elfogyasztott alkohol miatt okozhat
mérgezést.
Ételmérgezés
gombától:
A friss gomba átlagosan 3-4%
fehérjét tartalmaz. A húshoz
és a halhoz hasonlóan melegben, illetve
állás közben a gombában is
gyorsan mennek végbe a lebomlási folyamatok,
melyek termékei, súlyos
mérgezéseket, sőt halált is
okozhatnak. A könnyelműség és
gondatlanság a leggyakoribb okai az ehető
gombáktól származó
ételmérgezéseknek.
Néhány tanács a gyűjtéshez:
Ne gyűjtsön túl öreg,
elnyüvesedett, szétrágott vagy nagyobb
eső áztatta és megpenészedett
gombákat, amelyek a
táplálkozásra alkalmatlanok, mivel a
fehérje lebomlás már elindulhatott
bennük! Fagyok után felengedett gombákat
ne szedjen! Ne használjon a szedéshez
és a szállításhoz műanyag
zacskókat vagy más
légzáró
tárolóedényeket. A gombák
nemcsak csúnyák és nyomottak lesznek,
hanem a tovább zajló anyagcsere-folyamatok miatt
- amelyben víz és hő szabadul fel - nedvesek
lesznek és fel is melegednek, ami gyorsítja a
fehérjék lebomlását.
Alaposan vizsgálja meg a gombákat, mielőtt
elteszi azokat: bizonyos tinóru fajok (barna, molyhos, arany
és rokonaik) gyakrabban von be egy penészgomba,
amely szintén bontja a gazdaszervezet
fehérjéit. Először alig felismerhető, de
aztán aranysárga, bűzös
péppé alakítja a fertőzött
tinórut. A penészes gombák
már többször okoztak súlyos
mérgezéseket. Az
elkészített gombaételeket se
tároljuk, még hűtőben sem.
Gombamérgezések
A
gombamérgezések
A mérgezés
lefolyása attó függ, milyen
méreganyagról van szó, illetve mekkora
mennyiségben jutott a szervezetbe. Döntő
jelentőségű az adott
mérgezéslappangási ideje, vagyis aza
az idő, ami az evés és az első tünetek
jelentkezése között eltelik. Ha
már rövid idő múlva
hányás, hasmenés
formájában jelentkezik a rosszullét,
akkor a személy gyorsan meggyógyul, ugyanis a
méreganyag gyorsan távozik a
szervezetéből. Ez a legszerencsésebb, hiszen a
test felismarte, hogy valami nem jó, és igyekszik
eltávolítani, ezek a mérgek
enyhéb lefutásúak. Ha a
lappangási idő hosszú (több
óra, vagy nap), akkor a méreganyag a
véráramba került, és az
orvosi segítség a tünetek miatt is
későn érkezik. Még ha nem is
halálos az ilyan mérgezés, hosszan
tartó betegség vagy
legyengülés lehet a
következménye. Tehát a
szabály itt: A gombamérgezés
annál veszélyesebb, minél hosszabb idő
telik el az evés és az első tünetek
között.
A
gombamérgezések típusai
Phalloides
típusú mérgezések:
A gyilkos galóca és fehér
galóca okozta mérgezések
A halálos
gombamérgezések több mint
90%-át egyedül a gyilkos
galóca okozza! Már egyetlen,
tévedésből begyűjtött és
elfogyasztott termőtest az egész család
halálát okozhatja. Az orvostudomány
legmodernebb módszereinek alkalmazása
esetén is a mérgezések fele
végződhet halállal. Ezt a két
gombát alaposan kell ismerni, ennek
hiányában semmilyen kalapos gombát ne
gyűjtsünk be. Tünetek:
A gyilkos és fehér galóca nemcsak
egyféle hanem mintegy 10
különböző mérget tartalmaz,
amelyeket két csoportba sorolnak, phallotoxinok
és amatoxinok. A phallotoxinok a
mérgezés kezdeti szakaszában hatnak,
és súlyos gyomor- és
bélpanaszokat okoznak, mint hányás,
görcsök, hasmenés. A rendkívűl
mérgező amatoxinok hatása viszont csak
később jelentkezik, többnyire napokkal a
személy látszólagos
javulása után. Ezt követően jelentkeznek
a súlyos máj-, vese- és
szívizom-károsodások, amelyek sokszor
végződnek gyötrelmes halállal. A
hazánkban eddig nem talált
hegyeskalapú galócában is kimutattak
néhány ilyen toxint, így ezt a fajt is
a legmérgezőbbek közé kell sorolni.
Orellana
típusú mérgezések:
Két gombafaj okozza: a mérges
pókhálósgomba és
narancsvörös
pókhálósgomba.
Mindkettő kicsi, élénk
narancs-rókavörös vagy
vörösbarna színű gomba. Kalapjuk csak 3-7
cm széles, lemezeik rozsdabarnák. A
mérges pókhálósgomba
nálunk ritka, csak az erőpsen savanyú
talajú erdőkben él. A
narancsvörös
pókhálósgomba hazánkban
még nem került elő. Tünetek: Mindkét
faj lappangási ideje hosszabb a
galócákénál, 3-14 nap is
lehet. Kezdetben csillapíthatatlan
szomjúság lép fel, majd gyomor-
és bélpanaszok jelentkeznek
hányással, émelygéssel
és fájdalmakkal. Végül
súlyos vesekárásodás
lép fel, aminek ha a beteg életben marad,
hónapokig tartó legyengülés a
következménye. Ez a gombaméreg is
különböző anygaok keveréke,
amelyet orellaninnek neveznek, és az
összetételét mindmáig nem
sikerült teljesen tisztázni.
Gyromitra
típusú mérgezések:
Egy korábban ehetőnek tartott gomba okozza a redős
papsapkagomba.
Régóta ismeretes, hogy ez a gomba nyersen vagy
nem megfelelő előkezelés után elfogyasztva erősen
mérgező. Ezért régebben a
főzés után a főzővizet
kiöntötték.
Állítólag a
szárítás és a több
hónapos tárolás is ehetővé
teszi. A Baltikumban a nagyobb városok piacán
mázsaszám árulták ezt a
gombát. Ma bebizonyosodott, hogy az
"előírásszeű" kezelés mellett is
súlyos mérgezések fordulhatnak elő.
Különösen gyerekek, beteg emberek
és olyanok, aki egymás után
többször ettek ebből a
gombából, esnek áldozatul.
Találtak egy szerves savat, amely a "helvellasav" nevet
kapta. Majdnem nyolcvan évig írták a
gomba mellé ezt a mérget., míg a
hatvanas években kimutatták, hogy nem is
létezik, a mérgezést a gyromitrin
és bomlástermékei okozzák.
A gyromitrin vízoldékony és
illékony, azonban sem a főzés, sem a
szárítás nem
távolítja el teljesen a
gombából. Tünetei:
A méreg lappangási ideje több
órát tesz ki. Az első tünetei az
émelygés, hányás,
hasmenés, fej- és hasfájás.
Később jelentkezik a magas láz,
keringési zavarok, sárgaság
és súlyos esetben a
májfunkció teljes megszünése.
A halál a 2-4. napon következik be.
Légyölő
galóca és párducgalóca
típusú mérgezések:
A fent említett két gomba okozza.
A laikusok is tisztában vannak azzal, hogy a
légyölő galóca mérgező.
Azonban újra meg újra lehet hallani és
olvasni, hogy egyes helyeken ártalom
nélkül fogyasztották a
légyölő galócát, mert előtte
megfőzték, főzővizét
kiöntötték, vagy mert a
kalpbőrét lehúzták.
Feltételezték, hogy a
különböző, a gombában
található méreganyagok bizonyos talaj-
és időjárási viszonyok mellett olyan
kiegyenlített egyensúlyban képződnek,
hogy közönbösítik
egymást. A légyölő galóca
valóban többféle mérget
tartalmaz, amelyek eltérő módon hatnak az
idegrendszerre. Ezért senki ne dőljön be a
légyölő galóca
ehetőségéről szóló
történeteknek. Tünetei:
A légyölő galóca
mérgezés tünetei már 0,5-1
óra elteltével jelentkeznek, gyorsul a
szívverés, az erek szűkülnek
és magas lesz a vérnyomás, a
nyálkahártyák kiszáradnak.
Émelygés és hányinger
azonban ritkán lép fel. A haladéktalan
orvosi ellátás rendszerint gyors
felépüléshez vezet. Ettől a
fajtól származó halálos
mérgezés az utóbbi időben nem fordult
elő. Méreganyaga az iboténsav. A termőtest
0,05-0,1%-ban tartalmazza, a szimpatikus idegrendszerre hat,
és mindenekelőtt a mérgezést
kísérő kábulatért felelős.
Hasonló a részegséghez,
hallucinációk beszéd és
mozgászavar. A személy
hangulatától függően az egyik tarka
álmokat él át, a másik
őrjöngési rohamot,
sírógörcsöt kap.
Végül eszméletvesztés
és kimerült alvás következik,
melynek végén a személy
gyógyultan ébred. Ritkán hosszabb egy
napnál a mérgezés.
Gyerekeknél és beteg
egyéneknél halálos is lehet. Párducgalóca:
a mérgezés tünetei csaknem azonosak a
légyölő
galócáéhoz, de súlyosabbak.
Muszkarin
típusú mérgezések:
A téglavörös susulyka okozza.
Más susulykafajokat is ismerünk, amelyek
szintén nagyon mérgezőek. Némelyik
tölcsérgombafaj is okozhat ilyen
mérgezést. A muszkarin, amelyet először
a légyölő
galócából mutattak ki, sokkal magasabb
koncentrációban fordul elő a
téglavörös susulykában. Tünetei: A
mérgezés első tünetei a gomba
fogyasztá után fél
órával jelentkeznek: intenzív
hányás, émelygés, hideg
verejték, a szívverés
lassulása, vérnyomás
csökkenés, a pupilla szűkülése,
légszomj és görcsök
gyomorfájdalmak. Mégis ez a gomba, amelyből
50-100g elfogyasztása már halálos, az
utóbbi időben nem okozott végzetes
mérgezést, mivel a rövid
lappangási idő miatt a súlyosabb esetekben is
segített a gyors és céltudatos orvosi
ellátás.
Gasztrointesztinális
típusú mérgezések:
Olyan gombákat sorolunk ide, amelyek a gyomorra
és a bélrendszerre hatnak.
(néhány példa:
sátántinóru, sárga
kénvirággomba, nagy döggomba, rőt
áltrifla, cifra korallgomba..)
Közéjük tartozik a legtöbb
nálunk előforduló mérgező faj. A
mérgezés tünetei többnyire
már röviddel a fogysztás után
jelentkeznek. A mérgezés lefolyása
eltérő, mert a fajok különböző
családokba tartoznak, és a
legkülönbözőbb méreganyagokat
tartalmazhatják. Általában
émelygés, verejtékezés,
hányás, hasmenés a tünet,
amit fej- és hasfájás
kísér. Többnyire egy, de olykor
néhány nap alatt lezajlik a
mérgezés, anélkül, hogy
komoly utóhatások jelentkeznének.
Gombák
és alkohol
 Le kell mondani az alkoholról
ezeknél a
gombáknál: ráncos tintagomba, kerti
tintagomba, változékony
tinóru. Ugyanis az alkohollal együtt egy
sajátos mérgezés lép fel.
Ha ezen gombák elfogyasztása előtt, alatt vagy
után iszunk, akkor az arc és a
mellrész élénk vörös
színű lesz, a pupillák kitágulnak. Az
orr hegye és a fülcimpák maradnak csak
fehérek.A bőr elszineződését
szívdobogás, hőérzet és a
pulzus gyorsulása kíséri, mely kis idő
múlva megszűnik. Ha egy-két nap múlva
újra alkoholt iszunk, a tünetek ismét
jelentkezhetnek.
A további
feltételesen ehető gombákról a
gombák leírásaiban olvashatsz.
Allergia és a gombák kapcsolata
A gomba allergia
Néhány
ember túlérzékeny lehet
bizonyos élelmiszerekre, így a gombára
is. Alapjában véve ilyen allergiás
reakció mindegyik gombafajtól kialakulhat,
leggyakrabban a kései laskagomba és
a szürke tölcsérgomba
esetében fordul elő. Következménye
általában bőrelváltozás
és csalánkiütés, de
allergiás asztma vagy keringési zavar is
felléphet. Akik általában
allergiások azok a gombagyűjtés után
először egy kis adag gombát
készítsenek el, és
nézzék meg a hatást.
Vegyi anyagok a
gombákban
Gyomírtók és
rovarírtók
A gyomok és kártevők elleni szereket kiterjedten
használják a mező- és
erdőgazdaságban. A gombagyűjtő emiatt sohasem lehet biztos
abban, hogy az erdőben vagy a mezőn, ahol a legszebb ehető
gombákat találja, nem permeteztek-e előtte. Ezek
a vegyi anyagok nagyon mérgezőek a frissen kezelt
felületeken. Feltétlenül ügyelni
kell tehát arra, hogy volt-e permetezés a
területen. Az igazi ínyencek tudják,
hogy a gombák akkor a legízletesebbek, ha
jól megtisztitják, de nem mossák meg
őket. Ezt azonban napjainkban nem tehetjük meg.
Túlságosan nagy a gyom- és
rovarírtó szerektől
származó mérgezés
veszélye, ezért nem mondhatunk le a
gombák alapos mosásáról.
Azok a gombák, amelyek bolygatott területen,
szántóföldön nőnek, nagyobb
veszélynek vannak kitéve, hiszen itt
többször permetezhetnek. A városok
közvetlen közelében lévő
erdőségek, és turista
célpontoknál is lehet kullancs vagy
egyéb rovarírtás. Ha
gombászni megyünk, menjünk
távolabbi helyre.
Nehézfémek
és radioaktiv anyagok
Az utóbbi években egyre gyakoribbak az olyan
hírek Közép-Európa
különböző részeiből, amelyek
szerint a vadon termő gombákban
nehézfém-vegyületeket (kadmium, higany,
ólom) mutattak ki. A mért
értékek egy része
jócskán felülmúlja az
élelmiszerekre nemzetközi egyezményekben
ajánlott határértékeket.
Közismert, hogy ezek a nehézfémek
súlyos
egészségkárosodáshoz
vezetnek az embereknél és az
állatoknál, ha túl magas
koncentrációban kerülnek be a
szervezetbe. Az a megdöbbentő, hogy
néhány kevésbé szennyezett
területen növő gombafajban is magas
nehézfém- és radioaktív
koncentrációt mutattak ki. Az a
következtetés adódik ebből, hogy egyes
gombák kpesek a talajban nyomokban mindenütt
megtalálható ilyen elemeket felvenni, a
termőtestükben tárolni és
ezáltal feldúsítani. A gombafaj, a
talaj-, a víz- és az
időjárási viszonyok, a termőtest
növekedési sebessége és kora
egyaránt fontos szerepet játszik a
nehézfémek felvételében. Ez
magyarázatot ad arra is, hogy az eddigi
vizsgálatok miért hoztak annyira
eltérő és áttekinthetetlen
eredményeket. Komoly aggodalomra azonban nincs ok. Az
Egészségügyi Minisztérium azt
tanácsolja a lakosságnak, hogy hetente egy vagy
két alkalommal egyenek vadon termő
gombákból készűlt ételeket,
amelyekhez adagonként 250g gomba
használható fel. Annak ellenére, hogy
a radioaktív anyagok is feldúsulhatnak a
gombákban, az EM szerint senkinek sem kell lemondania a
gombaételekről, hiszen évente 100kg
gombát kell elfogyasztani ahhoz, hogy valaki a
nemzetközi határértéket
átlépje.
Teendõk gombamérgezés esetén
Mit tegyünk gombamérgezésnél
A gombamérgezések
és romlott gombától származó
ételmérgezés tünmetei, amint azt mát
leírtuk, nagyon különbözőek lehetnek. Az egyik
már röviddel az étkezés után
észlelhető, míg mások - és ezek a
legveszélyesebbek - csak később, órák,
napok múlva. Az első jelek a gyomorfájás,
hányás, hasmenés, émelygés,
gyengeség, szédülés,
verejtékezés, keringési zavarok, sőt
kábulat is lehetnek. Ha ezek a tünetek gombaevés
után jelentkeznek, akkor a lehető leggyorsabban orvost kell
hívni.
Az orvos megérkezéséig az alábbiakat tehetjük:
- A betegnek meg kell próbálnia hányni.
- A felhasznált gomba maradékát és a
beteg hányadékát feltétlenül meg kell
őrizni, mert abból mikroszkopikus vizsgálat
segítségével meghatározható a
gombafaj. A hatékony kezelés szempontjából
döntő fontosságú annak ismerete, hogy milyen
gombát fogyasztottak.
- A személy semmiképpen nem ihat alkoholt! Ennek
hatására ugyanis méggyorsabban kerülnek a
méreganyagok a vérbe.
Egyéb tanácsok:
Ha gyilkos galóca mérgezés
áll fenn: azonnal vigyük orvoshoz.
Elsősegélyként itassunk vele friss, hideg vizet és
burkoljuk meleg takaróba. Hánytatni, hashajtót
adni szigorúan tilos!
Ha párducgalóca mérgezés
áll fenn: azonnal vigyük orvoshoz.
Elsősegélyként adjunk nyugtatót, hánytassuk
meg, és enyhe hashajtóval hajtassuk meg a
személyt, ne hagyjuk egyedül!
Ha susulyka mérgezés
áll fen: ugyanúgy járunk el, mint a
párducgalóca esetén, de ne adjunk nyugtatót!
Mindenképpen a lehető leggyorsabban orvoshoz kell jutattni,
és gondoskodni arról, hogy a leggyorsabban
megállapítsuk milyen típusú gombát
fogyasztott. Vigyük magunkkal a hányadékot, mert
labor körülnmények között ebben a
spórák alapján gyorsan
beazonosítható a gomba. A spóra a gomba
újlenyomata, sok teljesen hasonló gombát, csak
ennek alapján lehet megkülönböztetni. Bár
jómagam nem vagyok gyógyszerpárti, és ha
csak lehet kerülöm. A fenti esetben a nyugtató
és hashajtó is életmentő lehet. Ebben az esetben
ezt kell mérlegelni.
|