A gombák életfeltételei illetve ezek pontos megteremtése nem egyszerű, ezért nem lehet minden gombát termeszteni. A gombák miilió számra termelik a spórákat, hogy azok a megfelelő körülmények megtalálása után szaporodhassanak. A nagyszámú spóra is jelzi, hogy mekkora erőfeszítés kell a szaporodásukhoz.
Bizonyos gombák feltételei azonban könnyen megteremthetőek. A legismertebb a csiperke, amelyet gombazsákokban vagy dobozokban is árulnak. Az egyik legismertebb étkezési gomba.

A laskagomba is termeszthető. Valamint a Shii take gomba, mely kevésbé ismert, ám  az egyik legnagyobb mennyiségben termesztett gomba világszerte.

Csiperke:
A csiperkegomba termesztése mesterséges barlangpincékben folyik.  Jellegzetesen magyar termesztési módja: polietilén-zsákos, pincei termesztés, mely a különböző technikai és technológiai fejlesztések révén az 1980-as évekre alakult ki. Ma már a hagyományos, egyszinten történő pincei termesztés mellett egyre több üzem termeszt több szinten, felszíni épületekben. Egyre terjednek a gombatermesztésre kialakított teljes klimatizációval felszerelt sátrak is. A meghatározó technológia azonban még mindig a polietilén-zsákos. A gomba szaporítóanyagát két nagy modern csíraüzem biztosítja az országban. Az országban 7 modern komposztüzem biztosítja a termesztés alapanyagát. Földrajzi elhelyezkedésük lehetővé teszi, hogy viszonylag rövid távolságon belül hozzá lehet jutni a zsákokba rakott, becsírázott komposzthoz.  A csiperkegomba felhasználási módjai közé tartozik a konzerválás, szárítás és liofilizálás (fagyasztva szárítás). A beoltott termőanyagot már kereskedelmi forgalomban is megkaphatjuk. Kis családi dobozokban, zsákokban.

Laska gomba:
Szerte a világon a laskagomba termesztés a 2,-3, helyen áll. A termesztéshez szükséges alapanyaggyártás, csírakészítés, termesztés, vagyis a teljes vertikum megtalálható Magyarországon. A megtermelt laskagomba túlnyomó része friss gombaként kerül a fogyasztóhoz. Magyarországon több kisebb-nagyobb üzem állít elő alapanyagot. Családi vállalkozásban és modern, fóliasátras üzemben is egyre többen termesztenek laskagombát. Nagyon lényeges, hogy termesztésekor nem használnak vegyszereket. A hazai fogyasztás nem számottevő, bár némi emelkedést mutat. A megtermelt gomba 95%-a friss gombaként exportra kerül. Jellegzetes magyar csomagolási mód, hogy a gomba tönkjét levágják és ún. leveles gombaként hozzák forgalomba. Néhány magyar termesztő választék bővítésként termeszt sárga és rózsaszín termőtestű laskagombát ( Pleurotus djamor ), mely gombafajoknak elsősorban díszítő értéke van.
A magyar laskagomba jó beltartalmi értékeivel kedvelt a Nyugat Európai vásárlóknál. Alacsony kalóriatartalma mellett igen jelentős B-vitamin forrás. Az ásványi anyagok közül kiemelkedik kálium- és foszfortartalma.

SHII-TAKE GOMBA
A shii-take a világon az egyik legkedveltebb és a legnagyobb mennyiségben termesztett gombafaj. A gombafaj Ázsiában őshonos, de az elmúlt 10 évben termesztése Magyarországon is egyre népszerűbb. A termesztéshez szükséges csíra és termesztési alapanyag egyaránt megtalálható az országban. Magyarországon az intenzív termesztés a számottevő. Az ehhez szükséges alapanyagot egyre jobb minőségben állítja elő néhány üzem, amelyet többnyire családi vállalkozásban termesztenek le. 
A shii-take gomba hazai és európai népszerűségét egyrészt kitűnő ízének, másrészt gyógyhatásának köszönheti. Többek között a D vitamin pro-vitaminját is jelentős mennyiségben tartalmazza. "Varázserejét" már nem csak a megfigyelések bizonyítják, hanem számtalan klinika, szerte a világon vizsgálja az egészségre gyakorolt jótékony hatását. Fogyasztásával többek között nő a szervezet ellenállóképessége a vírusos fertőzésekkel szemben, csökken a vér káros koleszterin szintje, lassul az epekőképződés és bizonyos rákos daganatok képződését is gátolja. A shii-take gomba túlnyomórészt friss gombaként kerül a hazai és a külföldi vásárlókhoz.

Mivel kis mennyiségben és saját célra szeretnénk laskagombát termelni, az egyik legfontosabb cél, hogy minél kevesebbe kerüljön. Ezért számba kell venni az adottságokat,amikkel rendelkezünk és a legkedvezőbb megoldást kell választani. Egy megfelelő tiszta helyiségben, melléképületben, üres, tiszta fóliában, esetleg még a szabadban is megpróbálkozhatunk az előállítással.

Nem számíthatunk jó eredményre, ha a tisztaságra nem ügyelünk kellőképp. Ha a közelben rodthadó, bomló szerves anyag van, pl trágyakupac, rosszul kezelt, beázott szalmakazal, esetleg korábban készült, letermett laskagomba alapanyag van, a sikeres munkánk igencsak megkérdőjeleződik.

ALAPANYAG

Mik jöhetnek számításba? A laskagomba un. farontó gomba. A birtokba vett anyag cellulóz, hemicellulóz és lignin tartalmát hasznosítja, ezért azokat vehetjük termesztésbe, amikben ez megtalálható. A felhasználható anyagok mindenképpen biológiailag érett növényekből származzanak. Nem használhatók a befülledt, penészes, rodhadt, ill. a nyers, még zöld anyagok.
Néhány példát felsorolunk, amiket vagy kipróbáltunk, vagy szakirodalomban olvastunk róla, vagy kollégák beszámolójából ismerünk. A különböző anyagok keverhetők egymással, néha még kedvezőbb eredményeket is érhetünk el, mint a tiszta, egynemű anyagok esetében.

Faforgács, ill fűrészpor:
Fenyő félék és akác forgácsa ill fűrészpora nem felel meg. A többi fafajta több-kevesebb sikerrel termesztésbe állítható. A frissen döntött fák forgácsával várni kell pár hetet. Álltalánosnak mondható, hogy a puha fák hamarabb ászövődnek, hamarabb fordulnak termőre, de hamarabb le is teremnek. Különösen dicsérték a diófán termett laskagombát, mind a mennyiséget, mind az ízanyagot tekintve.
Ha fűrészpor felhasználása mellett döntünk, arra figyelni kell, hogy ha nagyon poros, könnyen befülled, ezért forgáccsal keverjük.

Szalmafélék:
A legelterjettebb alapanyag a búzaszalma, mivel főleg nagyüzemek számára a legegyszerűbb a beszerzése, elég nagy mennyiség áll a rendelkezésre azonos minőségben, és megfelelő tárolásal egész évben dolgozhatunk belőle. Számításba jöhet még: 
árpa-, rozs-, tritikálé-, repce-, szója-, lenszalma,
magborsó-, maglucerna-, lóhereszalma (ez utóbbiakat a magas nitrogén tartalmuk miatt csak kb 20 %-ban használhatjuk, az előbbiekhez keverve)

Kukorica-, cirokszár:
Nagyon jó laskagomba alapanyag készíthető belőle. Sokat terem. A túlzott nedvesítést el kell kerülni. Azok a szárak a legjobbak, amik sokáig állnak "lábon". Ha a szártő még zöld, ne használjuk fel. Kévékbe kötve, késő tavaszig felhasználható.

Kukorica csutka:
Ma már nehezen beszerezhető, de olyan helyeken, ahol még kézzel szedik a kukoricát, találhatunk. Kár elégetni. Kitűnő laskagomba alapanyag.

Máktok, szár:
Szakirodalomban olvastam, hogy jól terem. Sok információm nincs róla.

Kender pozdorja:
Kender kikészítésénél képződik, ha hozzájutnak, jó laskagomba termés várható róla, és az aprítás gondja sem jelentkezik

Szőlővenyige:
Saját tapasztalat szerint nagyon jól temett, szép és ízletes gomba jött le róla. A télen lemetszett venyigét, nyáron használtuk fel. Mindenképpen javaslom, hogy legaláb 4-5 hetet várjanak a vágás után. Későbbi felhasználásról nincs információnk.

APRÍTÁS, DARABOLÁS

Az anyagokat részben azért, hogy könnyebben dolgozhassunk vele, aprítani kell. A megfelelő méret 1-3 cm. A túl apró, poros anyag befülledést okozhat, a nagyobbakkal nehéz dolgozni. Mivel is oldható meg ez a probléma? Mindenek előtt szecskavágó, komposztáló gép, kalapácsos daráló jöhet szóba. De mivel csak néhány zsáknyi mennyiségről van szó, akár kézzel is apríthatunk, pl kisbaltával kukorica szárat, szőlővenyigét, vagy kézi kalapáccsal is összetörhetjük a kukorica csutkát. A szalmaféléket pl fűnyíróval vagy damilos szegélynyíróval, bozótvágóval is összezúzhatjuk.

HŐKEZELÉS:

Az alapanyag elkészítésénél el kell döntenünk, hogy végezzünk-e un hőkezelést vagy sem. Azt tudnunk kell, hogy a felhasználandó alapanyagban, annak felületén, a környezetben rengeteg olyan organizmus van, ami a mi laskagombánkra nézve konkurenciát, vagy kórokozót jelent. A hőkezeléssel ezek számát akarjuk a minimálisra csökkenteni, legalább olyan szintre, ahol már nem jelent problémát a fejlődésnek indult laskagomba micéliumnak.

I. módszer:
Ez a hőkezelés legegyszerűbb módja. A nedvesítő vizet felforralva öntjük az anyagra. Gombaölőszert tegyünk a vízbe. Lehülés után csírázhatunk.

II. módszer:
Nagyobb edényben forralunk vizet, majd az alapanyagot lyukacsos kosárban, zsákban bele mártjuk, és 20-30 percig benne hagyjuk, úgy, hogy a melegítést az áztatás alatt sem hagyjuk abba. A kiszedést követi a lecsurgatás, ezután ha az anyag 30 fok alá hűl, becsírázhatjuk. A vízbe itt is tegyünk gombaölőszert.

III. módszer:
Szintén nagyobb edényben (pl: üst) melegítjünk a gombaölőszeres vizet, de csak 60 fokosra. A bemerítés után is ezt a hőfokot tartjuk mintegy 30 percig. Ezután kiemeljük és 10-15 percig lecsurgatjuk az anyagot. Tiszta fóliára helyezzük, ha több merítést is csinálunk, akkor összegyüjtjük és lehetőleg meleg helyen, betakarjuk. Lényege a lassú lehülés, ezért ezzel a módszerrel csak másnap csírázhatunk.

IV. módszer:
Ez már viszonylag komolyabb, és az eszköz igénye is nagyobb. Lényege egy hőszigetelt, billenthető tartály, aminek az alja rácsos. A rács alá vezetjük be a külön edényben forró viz fölül a gőzt. Ezt száraz gőzölésnek is nevezik. Ez a módszer terjedt el leginkább az alapanyagkészítők körében, meglehetősen változatos képet mutatva a kivitelezés területén. (Mi is ezt a fajta hőkezelést alkalmazzuk) A rácspadozat fölé a száraz aprítékot betöltjük, betömjük, és lefedjük. A gőz felérését követően egy órán át hőntartjuk. Ezután a nedvesítő vízzel hűtjük, és becsírázhatunk, figyelve természetesen arra, hogy az alapanyag sehol ne legyen melegebb 30 foknál.

NEDVESÍTÉS

Az anyagot nedvesíteni kell, hogy a laskagomba kellő vízhez jusson a fejlődéshez. A legmegfelelőbb ha az alapanyag 65%-a víz. Vannak anyagok, amik ennél több vizet is képesek felszívni, ezért erre oda kell figyelni, mert utólag már nem mindíg csepeg ki a felesleg. Ha nem bemártásos hőkezelés végzünk, akkor a megfelelő mennyiség, ha 10 kg légszáraz anyaghoz 16 l vizet adunk. Ezt kádban, nagyobb edényben is hozzáadhatjuk, de egy nagyobb, erősebb pl agrofólia darabbal is megoldhatjuk. Ha a négy sarkát összekötjük és pl egy téglával felemeljük, máris kész a megfelelő dedvesítő megoldás. Természetesen a fólia kilyukadását el kell kerülni. Ha a megfelelő vizet felvette az alapanyag, ugyanebben az alkalmatosságban a csírázást is elvégezhetjük.
A vízhez előzőleg keverjünk gombaölő szert.
Régebbi szakkönyvek első sorban a Chinoin Fundasol 50 Wp (100 l vízhez 2 dkg-ot) ajánlották, mi is ezt használtuk. Szóba jöhető anyagként említették még Topsin-M 70 Wp-t, valamint Kolfugo 25 FW-t is.
Újabb irodalomban a Sporgon 50 WP használata merül fel, amit a csiperke gomba termesztéshez engedélyeztek, de sok laskás is alkalmazza. Háztáji, néhány zsákos alapanyag gyártásnál nem gazdaságos a beszerzése, lévén nagyon drága és nem tudok kis kiszerelésről. 

OLTÁS- BECSÍRÁZÁS

A benedvesített alapanyaghoz hozzákeverjük a szétmorzsolt szemcsírát. Ezt a folyamatot nevezzük oltásnak, becsírázásnak.
Akkor végezhető el, ha hőkezelés esetén az anyag 30 celsius fok alá hűlt. Maga a csírázás nem nagy gond, lehetőleg egyenletesen el kell keverni az anyagban. Van olyan módszer, mikor a zsákba töltéskor "fészkesen", szakaszosan teszik az anyaghoz, de ha az összekeverést választjuk, a laskagomba-micélium több helyen tudja megtámadni az anyagunkat. Ekkor egyenletesebb és gyorsabb a szövődés.
A szemcsírát előzőleg tiszta helyen és tiszta edényben tiszta kézzel morzsoljuk szét. Ha a csírát nem hagytuk elöregedni, ez elég könnyű feladat. A kissé elöregedett laskagomba csíra azonban nehezebben szedhető szét, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem használható fel. Mindazonáltal azért a megvásárolt szemcsírát megfelelően tartsuk a felhasználásig.
A szétszedett csírát zárt edényben, vagy nejlon zacskóban bekötve tartsuk és vigyük a felhasználás helyére. Ha több nappal a feldolgozás előtt bontjuk ki, akkor mindenképp hűtőben tároljuk, de ekkor is összállhat újra.

Mennyi anyagot használjunk fel? Az mindenképpen javasolható, hogy először negyobb mennyiségű csírát tegyünk az alapanyagba. Ha nem csinálunk semilyen hőkezelést, 2-4 zsákot készíthetünk egy zacskó csírával (12-13 kg-ost). Ha hőkezelést végzünk, akkor ennek, akár a duplájára is elég. Az alpanyaghoz adagolt csíramennyiség közvetlenül nem befolyásolja a leszedhető termés mennyiségét.

FONTOS!
Alapanyag gyártása során kerülni kell, hogy a szecskázást, darálást és az oltást egy időben végezzük! Szinte biztosra mondható, hogy a zsákok befertőződnek,bezöldülnek.

ZSÁKOLÁS

A benedvesített alapanyagot műanyag zsákba töltjük.Ezt úgy kell megcsinálni, hogy az anyag hézagmentesen töltse ki a zsákot, amennyire lehet, tömöríteni kell, száját szorosan bekötni. Ellenkező esetben a termés indulásakor a belső hézagokban is megindulhat a laskagomba képződése. Ennek elkerülése miatt, kell figyelnünk a kész zsákok mozgatásánál is. Ha később mégis észrevesszük, hogy a zsákon belül indul meg a termésképződés, vágjuk fel a nejlont, éles késsel, tapétavágóval, de a tapasztalatom szerint nem mindíg fejlődik ki az így indult laskagomba.
A zsákokat célszerű előre kilyukasztani, 10-14-es bőrlyukasztó a legmegfelelőbb, de ha ilyenünk nincs, akár késsel is vághatunk rá 2-5 cm-es vágásokat. A lényeg. hogy mindenképpen perforálni kell, mert ellenkező esetben az alapanyag befullad. Van aki csak szeggel üt rá lyukakat és az átszövődés után, a termőre fordulás előtt hasítja fel. Ebben az esetben talán a rovar kártevők ellen könnyebb védekezni, de a felvágást időben kell megcsinálni, hogy a termés képződés megfelelő helyen induljon meg. A lyukak távolsága 8-15 cm legyen, túl sokat nem érdemes készíteni, nem terem akkor sem többet, ha ezek számát jelentősen megemeljük. Ha nagyon közel van egymáshoz a perforáció, akkor a fejlődő laskagombacsokor összenőhet, de ez csak esztétikailag jelenthet kis gondot.
A zsák mérete lelapítva 40-50 cm széles legyen, a nagyon nagy zsák főleg nyáron, befülledhet. Egyébként a mérete nem lényeges, viszont lehetőleg vékony anyagú legyen, hogy tudjon zsugorodni az alapanyaggal. Célszerű átlátszó anyagot választani, hogy lássuk a szövödés eredményét, de a szin nem befolyásolja a fejlődést.

SZÖVETÉS, ÉRLELÉS

A szövetés alatt azt kell érteni, mikor a becsírázott anyagot a laskagomba-micélium bírtokba veszi. Ez megfelelő esetben 8-14 nap alatt megtörténik, ha hibátlanul dolgoztunk, akkor egyenletesen kifehéredik a zsák. A szövetés és az érlelés nem különül el élesen egymástól, érlelésnek nevezzük amikor a micélium megerősödik. 
Ehhez a zsákokat egy kellő hőmérsékletű helyiségben úgy kell elrakni, hogy ne érjenek össze. Főleg nyáron, nagy melegben fontos ez, mert túlmelegedhet. Az a lényeg, hogy a zsákok belsejében a hőfok ne menjen tartósan 30 fok fölé. Az alacsonyabb hőfok nem árt, még a fagy sem, csak akkor, ha túl hosszú ideig nem tud a laska fejlődni. Az optimális szövetési hőfok 18-22 celsius.

A szövődés alatt szükség van levegőztetésre. Néhány zsák esetén ez csak egy szellős helyiséget jelent, de nagyobb mennyiség esetén esetleg ventillátorral is be kell segíteni.

A páratartalom biztosítása a szövetés alatt is elengedhetetlen. Ez alacsonyabb hőfokon nem jelent mást, minthogy néhányszor megöntözzük a zsákokat. Nagyobb melegben erre akár naponta is szükség lehet.

A laskagombának fényre is szükség van a fejlődéshez, de ez csak a termésidőszakra igaz. Tehát a szövetés sötét helyiségben is végbe megy.

Nagyon fontos tennivaló még a rovarok elleni védekezés. Ha ezt elmulasztjuk, akár a teljes alapanyagot is tönkre tehetik a kártevők lárvái. Ebben az esetben a micéliumot összerágják és nem képes termést hozni. Van olyan eset, mikor csak néhány perforációnál szaporodnak el, és másiknál képes teremni, de azért törekedjünk arra, hogy ne a kártevőknek dolgozzunk. Különböző vegyszerek vannak, amiket használhatunk. Minden esetben tartsuk be a tájékoztatón levő utasításokat! Ilyen szerek: Unifos, Chinetrin, Piretrin, Chemotox, stb. 
A lebomlási időre is ügyeljünk. Van olyan rovarölő szer ami torzítja a laskagomba termését, ezért a várható termésképződés előtti napokon már ne használjuk. Ilyen tapasztalatunk volt pl az Unifos-szal.

Védekeznünk kell a rágcsálók ellen is. Az egerek előszeretettel rágják ki a szövődő zsákokból a búza szemeket. (Kisebb lyukat rágnak a zsákon, és kihordják az alapanyagot) A patkányok is kárt tesznek a zsákokban, de ezt csak akkor észleltük, ha szorosan voltak egymás mellé rakva, és sötét volt. Világos helyiségben, egysorosan rakva patkány kártételét nem tapasztaltuk.(a zsákokat nagy darabban szaggatják ki, nagy mennyiségű alapanyagot hordva ki belőle)

forrás: laskagomba.hu

Komposzt:

Leggyakrabban a jó terméshez a következő tulajdonságokkal rendelkező komposzt szükséges:

• nedvességtartalom: 68-71%
• össz. nitrogén tartalom: 2-2,4%
• pH: 7.1-7.5
• Ammónia-tartalom: kevesebb, mint 3 ppm.

Csírázás, átszövetés:

A hőkezelt komposzthoz tonnánként 8-10 l csírát szükséges keverni. Az átszövetés során a komposzt hőmérsékletét 24-28 °C-on tartsuk, ügyelve arra, hogy ne engedjük felmelegedni 30 °C fölé. Ennek érdekében a komposzthőmérsékletet rendszeresen ellenőrizzük az 5-13. napok között, szükség szerint a levegő hőmérsékletének szabályozásával és a helyiség öntözésével befolyásolhatjuk a maghőmérsékletet. Az átszövetés alatt a CO2-szint 3000-15000 ppm között változhat a termesztőhelyiség jellegétől függően. A relatív páratartalmat tartsuk magasan (95% felett), így megakadályozhatjuk a komposzt felületének száradását. Optimális esetben az átszövetés 14-16 nap alatt végbemegy, ez függ az alkalmazott csíra mennyiségétől, a komposzt hőmérsékletétől és minőségétől.

Takarás:

A takaróföld minőségének a következő követelményeknek kell megfelelni:

• jó szerkezet, magas tőzegtartalom, 
• pH: 7,2 - 7,4
• jó vízfelvevő- és víztartóképesség.

Felhordáskor figyeljünk arra, hogy a réteg mindenhol egyenletesen 4,5 - 5 cm vastag legyen. Takarás után a komposzt hőmérsékletét 24-26 °C-on, a relatív páratartalmat 95-98%-on, a CO2-szintet 3000-15000 ppm érték között tartsuk. Kedvező, ha a takaróanyag hőmérsékletét is ellenőrizzük, igyekezzünk 22-23 °C-on tartani, egészen a borzolásig.

Öntözés a borzolásig:

A takarás napján, illetve az azt követő 2 napon belül el kell végezni a takaróföld vegyszeres kezelését. Az öntözést pár nappal a takarás után kezdjük el, amikor a micélium már belenőtt a takaróföldbe, általában a takarást követő 2-4. napon.

Fontos, hogy mindíg óvatosan - inkább többször, kis adagokban - öntözzünk, max. 1 liter/m2. A borzolás napjáig 5-10 liter vizet adjunk a takaróföld nedvességétől és minőségétől, a micélium növekedésének intenzitásától, valamint a komposzt és a levegő hőmérsékletétől függően.

Fellazítás, borzolás:

A borzolást a takarást követő 8-9. napon célszerű elvégezni, mikor már a micélium a takaróföld min. 2/3 részét átszőtte. A termőtestek egyenletes elosztása érdekében intenzíven, egészen a komposztig borzoljunk. Borzolás után nem ajánlott nagyon elegyengetni a felületet és öntözni sem szabad. Ebben az időszakban fontos a magas, 95-98 %-os páratartalom és a 3000-10000 ppm CO2koncentráció tartása, ezért ne adjunk friss levegőt 2-3 napig.

Vigyázni kell arra, hogy a komposzt hőmérséklete ne emelkedjen túl a 28 °C-on, ezt 21-22 °C-os levegőhőmérséklettel érhetjük el.

Termőrefordítás:

A borzolás után kb. 1 héttel, amikor a micélium kinőtt a takaróanyag felszínére, elkezdhető a komposzt visszahűtése. A komposzthőmérsékletet az eddigi 25-27 °C-ról 2-5 nap alatt 19-20 °C-ra kell csökkenteni, ezt a léghőmérséklet 16-18 °C-ra történő hűtésével tudjuk elérni. Ezután a levegő hőmérséklete ismét lehet kissé magasabb, 17-19 °C.

A visszahűtés intenzitása nagy mértékben befolyásolja a képződő termőtestek számát, méretét. Amennyiben nagyobb, darabosabb gombák elérése a cél, a komposztot inkább lassabban, 4-5 nap alatt hűtsük le 19-20 °C-ra 17-18 °C-os levegővel. Ha apró gombákat szeretnénk, akkor előnyösebb a határozott "hidegsokk", mely során 2 nap alatt kell lecsökkenteni a komposzthőmérsékletet 18-19 °C-ra, ez azonban csak 15-16 °C-os levegővel lehetséges.

A kultúra visszahűtésével párhuzamosan a páratartalmat és a CO2-szintet is csökkenteni kell. A CO2-koncentrációt 1000-1500 ppm-re, a relatív páratartalmat 85-90 %-ra kell beállítani fokozatosan. A páratartalom csökkentését nagy körültekintéssel kell végezni, ugyanis a túl száraz levegő a termőtestkezdemények kiszáradásához, károsodásához vezethet.

A gombakezdemények megjelenését követően a komposzt hőmérsékletét 21 °C-on, a CO2 szintet 1200-1500 ppm-en kell tartani, 90-95 %-os páratartalom mellett.

Termés fejlődése, szedés:

A megjelenő termőtestek számát nagyban befolyásolja a levegő és a komposzt közötti hőmérséklet-különbség, a relatív páratartalom, a légmozgás ill. ezek együttes hatása.

A levegő relatív páratartalmát 85-90% között kell tartani, a hőmérsékletet pedig 17-18 °C-on.

Előnyös, ha a komposzt és a levegő közötti hőmérséklet-különbség viszonylag nagy, ezért a komposzthőmérséklet ne csökkenjen 20-21 °C alá. A CO2 szint 1500 ppm alatt legyen.

Az öntözés akkor kezdhető, mikor a termőtestek elérték az 0,5-1 cm-es méretet. A gombakezdemények növekedése alatt az öntözés több tényezőtől függ:

• a takaróanyag vízfelvevőképessége
• környezeti tényezők (rel. páratartalom, légcsere, hőmérséklet)
• a termesztés stádiuma.

A kijuttatott víz mennyiségét a várható termés mennyisége is megszabja, hullámonként minden kg várható gombára 1 l öntözővíz javasolt. Inkább gyakrabban, de egyszerre csak keveset öntözzünk és ügyeljünk arra, hogy a termőtestek mielőbb leszáradjanak. Előnyös, ha a hullám végén a komposzt hőmérsékletét rövid időre megemeljük.

Előfordulhat, hogy a 2. hullám után, 17-18 °C-os levegő mellett, a komposzthőmérséklet nem tud a kívánt szintre emelkedni, ill. ezt tartani. Ajánlott ilyenkor intenzív keverés mellett a levegő hőmérsékletét 21-22 °C-ra emelni egészen addig, míg a komposzthőmérséklet el nem éri a 20,5-21 °C-ot. Ezután a levegőt vissza kell hűteni 18 °C-ra és minimumra kell csökkenteni a légkeverést (légcserét). Ezt alkalmazva megnő a levegő és a komposzt közötti hőmérsékletkülönbség, amit néhány napon át tartani kell.

Világszerte elterjedt étkezési gomba és számos országban gyógyhatása miatt nagyra becsülik. Kalapja világos vagy sötétbarna, 5-12 cm átmérőjű, lemezei fehérek, esetleg halványsárgák. A kalap felülete pikkelyes vagy mélyen barázdált. A termõtest „húsa" tömör szerkezetű. A spórapora fehér, spórák mérete: 5,8 - 6,4µm x 2,8 - 3,3 µm. A shiitake azok közé az étkezési gombák közé tartozik, amelyek egészen különös zamattal rendelkeznek. Ez elsõsorban a guanozin-5 monofoszfáttól (Fehér, 1997), fokhagymára emlékeztetõ illata pedig a kéntartalmúlentionin nevű anyagtól származik. Egyre nagyobb arányú termesztésének és fogyasztásának oka részben abban keresendõ, hogy a nyugati országokban jelentősen változnak a táplálkozási szokások, illetve hozzájárul ehhez az is, hogy ez a gomba gyógyító hatású, melynek kulcsmolekulája a lentinan nevű szénhidrát. 

Termőblokkok beszerzése

Magyarországon számos cég gyárt shiitake blokkot, beszerzése megoldható. Több hibrid fajta ismert jelenleg a piacon, a termesztés körülményeinek megfelelően érdemes fajtát választani. Az egyes típusok kiválaszthatók a gyártók fajtalistáiról ill. igény esetén a cégek szakemberei is javasolnak a különböző követelményeknek legjobban megfelelő fajtá(ka)t.

Termesztési jellemzők

A blokkok kihelyezése előtt ajánlatos a helyiség alapos fertőtlenítése (Incidur, formalin, stb.). Az értékesítésre kerülő blokkok teljesen átszőttek, a rajtuk kialakuló barna kéreg az utóérlelés alatt képződik és nagyobb ellenállóságot ad a különböző fertőzések és a kiszáradás ellen.

Termőre fordítás

A blokkok kihelyezésétől fogva biztosítani kell a 12-17 ^oC hőmérsékletet és 95-100%-os relatív páratartalmat a termőtestkezdemények kialakulásához. Ugyanakkor bizonyos mennyiségű friss levegőre is szükség van, hogy a CO2-koncentráció 1500  ppm alatt maradjon. A megfelelő minőségű és mennyiségű terméshez - a laskagombához hasonlóan - fényre van szükség. A szükséges megvilágítás: 100-500 lux, 8-12 óra/ nap.

Termés fejlődése, szedés

A termőtestek fejlődése alatt a hőmérséklet kis mértékben emelhető 16-20 ^oC -ra, a páratartalom pedig csökkenthető 75-85%-ra. A CO2-koncentráció továbbra is maradjon 1500  ppm alatt. A kívánt megvilágítás: 100-500 lux, 8-12 óra/ nap.

Ha a körülmények kedvezőek, a termőtestek a kihelyezéstől számított 7-10 nap alatt szedésérettek. A termőtestek tárolhatósága javítható, ha szedés előtti napon a páratartalom valamivel kisebb az addigi értéknél.

Az első hullám után a blokkoknak 7-10 napos regenerálódási időre van szükségük. Ezalatt az idő alatt a helyiség hőmérsékletét 20-23 °C-ra kell emelni, hogy a blokkok kissé kiszáradhassanak.

Az újabb hullám kialakulása hideg vízbe történő áztatással indukálható. Célszerű a vízbe kevés gombaölőszert rakni (pl. Fundazol 10g/100 l) a penészedés megakadályozására. Az áztatás időtartama 24-48 óra között legyen. A fontos az, hogy a szubsztrát minden rétege egyenletesen átnedvesedjen.

Az áztatás után a blokkokat ismét ki kell helyezni 15-20 °C-os helyiségbe és a termőre fordításhoz leírt egyéb paraméterek betartása szükséges.

A "pihenés" után a 2. hullám kb. 7-15 nap után szedhető.

A második és az azt követő hullámok ciklusai nagyjából megegyeznek, tehát minden hullámot pihenőidőszak követ, majd újból beáztatásos "hidegsokk". Intenzív termesztésben általában csak az első 2-3 hullámot várják meg, ugyanis ez adja a termés legnagyobb részét.