termeszthető gombák
Termeszthető gombák
A gombák életfeltételei illetve ezek pontos megteremtése nem egyszerű,
ezért nem lehet minden gombát termeszteni. A gombák miilió számra
termelik a spórákat, hogy azok a megfelelő körülmények megtalálása után
szaporodhassanak. A nagyszámú spóra is jelzi, hogy mekkora erőfeszítés
kell a szaporodásukhoz. Bizonyos gombák feltételei azonban könnyen
megteremthetőek. A legismertebb a csiperke, amelyet gombazsákokban vagy
dobozokban is árulnak. Az egyik legismertebb étkezési gomba.
A
laskagomba is termeszthető. Valamint a Shii take gomba, mely kevésbé
ismert, ám az egyik legnagyobb mennyiségben termesztett gomba
világszerte.
Csiperke: A
csiperkegomba termesztése mesterséges barlangpincékben folyik.
Jellegzetesen magyar termesztési módja: polietilén-zsákos, pincei
termesztés, mely a különböző technikai és technológiai fejlesztések
révén az 1980-as évekre alakult ki. Ma már a hagyományos, egyszinten
történő pincei termesztés mellett egyre több üzem termeszt több
szinten, felszíni épületekben. Egyre terjednek a gombatermesztésre
kialakított teljes klimatizációval felszerelt sátrak is. A meghatározó
technológia azonban még mindig a polietilén-zsákos. A gomba
szaporítóanyagát két nagy modern csíraüzem biztosítja az országban. Az
országban 7 modern komposztüzem biztosítja a termesztés alapanyagát.
Földrajzi elhelyezkedésük lehetővé teszi, hogy viszonylag rövid
távolságon belül hozzá lehet jutni a zsákokba rakott, becsírázott
komposzthoz. A csiperkegomba felhasználási módjai közé tartozik a
konzerválás, szárítás és liofilizálás (fagyasztva szárítás). A beoltott
termőanyagot már kereskedelmi forgalomban is megkaphatjuk. Kis családi
dobozokban, zsákokban.
Laska gomba: Szerte
a világon a laskagomba termesztés a 2,-3, helyen áll. A termesztéshez
szükséges alapanyaggyártás, csírakészítés, termesztés, vagyis a teljes
vertikum megtalálható Magyarországon. A megtermelt laskagomba túlnyomó
része friss gombaként kerül a fogyasztóhoz. Magyarországon több
kisebb-nagyobb üzem állít elő alapanyagot. Családi vállalkozásban és
modern, fóliasátras üzemben is egyre többen termesztenek laskagombát.
Nagyon lényeges, hogy termesztésekor nem használnak vegyszereket. A
hazai fogyasztás nem számottevő, bár némi emelkedést mutat. A
megtermelt gomba 95%-a friss gombaként exportra kerül. Jellegzetes
magyar csomagolási mód, hogy a gomba tönkjét levágják és ún. leveles
gombaként hozzák forgalomba. Néhány magyar termesztő választék
bővítésként termeszt sárga és rózsaszín termőtestű laskagombát (
Pleurotus djamor ), mely gombafajoknak elsősorban díszítő értéke van. A
magyar laskagomba jó beltartalmi értékeivel kedvelt a Nyugat Európai
vásárlóknál. Alacsony kalóriatartalma mellett igen jelentős B-vitamin
forrás. Az ásványi anyagok közül kiemelkedik kálium- és foszfortartalma.
SHII-TAKE GOMBA A
shii-take a világon az egyik legkedveltebb és a legnagyobb mennyiségben
termesztett gombafaj. A gombafaj Ázsiában őshonos, de az elmúlt 10
évben termesztése Magyarországon is egyre népszerűbb. A termesztéshez
szükséges csíra és termesztési alapanyag egyaránt megtalálható az
országban. Magyarországon az intenzív termesztés a számottevő. Az ehhez
szükséges alapanyagot egyre jobb minőségben állítja elő néhány üzem,
amelyet többnyire családi vállalkozásban termesztenek le. A
shii-take gomba hazai és európai népszerűségét egyrészt kitűnő ízének,
másrészt gyógyhatásának köszönheti. Többek között a D vitamin
pro-vitaminját is jelentős mennyiségben tartalmazza. "Varázserejét" már
nem csak a megfigyelések bizonyítják, hanem számtalan klinika, szerte a
világon vizsgálja az egészségre gyakorolt jótékony hatását.
Fogyasztásával többek között nő a szervezet ellenállóképessége a
vírusos fertőzésekkel szemben, csökken a vér káros koleszterin szintje,
lassul az epekőképződés és bizonyos rákos daganatok képződését is
gátolja. A shii-take gomba túlnyomórészt friss gombaként kerül a hazai
és a külföldi vásárlókhoz.
Laska gomba termesztése
Mivel
kis mennyiségben és saját célra szeretnénk laskagombát termelni, az
egyik legfontosabb cél, hogy minél kevesebbe kerüljön. Ezért számba
kell venni az adottságokat,amikkel rendelkezünk és a legkedvezőbb
megoldást kell választani. Egy megfelelő tiszta helyiségben,
melléképületben, üres, tiszta fóliában, esetleg még a szabadban is
megpróbálkozhatunk az előállítással. Nem számíthatunk jó
eredményre, ha a tisztaságra nem ügyelünk kellőképp. Ha a közelben
rodthadó, bomló szerves anyag van, pl trágyakupac, rosszul kezelt,
beázott szalmakazal, esetleg korábban készült, letermett laskagomba
alapanyag van, a sikeres munkánk igencsak megkérdőjeleződik. ALAPANYAG Mik
jöhetnek számításba? A laskagomba un. farontó gomba. A birtokba vett
anyag cellulóz, hemicellulóz és lignin tartalmát hasznosítja, ezért
azokat vehetjük termesztésbe, amikben ez megtalálható. A felhasználható
anyagok mindenképpen biológiailag érett növényekből származzanak. Nem
használhatók a befülledt, penészes, rodhadt, ill. a nyers, még zöld
anyagok. Néhány példát felsorolunk, amiket vagy kipróbáltunk, vagy
szakirodalomban olvastunk róla, vagy kollégák beszámolójából ismerünk.
A különböző anyagok keverhetők egymással, néha még kedvezőbb
eredményeket is érhetünk el, mint a tiszta, egynemű anyagok esetében. Faforgács, ill fűrészpor: Fenyő
félék és akác forgácsa ill fűrészpora nem felel meg. A többi fafajta
több-kevesebb sikerrel termesztésbe állítható. A frissen döntött fák
forgácsával várni kell pár hetet. Álltalánosnak mondható, hogy a puha
fák hamarabb ászövődnek, hamarabb fordulnak termőre, de hamarabb le is
teremnek. Különösen dicsérték a diófán termett laskagombát, mind a
mennyiséget, mind az ízanyagot tekintve. Ha fűrészpor felhasználása
mellett döntünk, arra figyelni kell, hogy ha nagyon poros, könnyen
befülled, ezért forgáccsal keverjük. Szalmafélék: A
legelterjettebb alapanyag a búzaszalma, mivel főleg nagyüzemek számára
a legegyszerűbb a beszerzése, elég nagy mennyiség áll a rendelkezésre
azonos minőségben, és megfelelő tárolásal egész évben dolgozhatunk
belőle. Számításba jöhet még: árpa-, rozs-, tritikálé-, repce-, szója-, lenszalma, magborsó-,
maglucerna-, lóhereszalma (ez utóbbiakat a magas nitrogén tartalmuk
miatt csak kb 20 %-ban használhatjuk, az előbbiekhez keverve) Kukorica-, cirokszár: Nagyon
jó laskagomba alapanyag készíthető belőle. Sokat terem. A túlzott
nedvesítést el kell kerülni. Azok a szárak a legjobbak, amik sokáig
állnak "lábon". Ha a szártő még zöld, ne használjuk fel. Kévékbe kötve,
késő tavaszig felhasználható. Kukorica csutka: Ma
már nehezen beszerezhető, de olyan helyeken, ahol még kézzel szedik a
kukoricát, találhatunk. Kár elégetni. Kitűnő laskagomba alapanyag. Máktok, szár: Szakirodalomban olvastam, hogy jól terem. Sok információm nincs róla. Kender pozdorja: Kender kikészítésénél képződik, ha hozzájutnak, jó laskagomba termés várható róla, és az aprítás gondja sem jelentkezik Szőlővenyige: Saját
tapasztalat szerint nagyon jól temett, szép és ízletes gomba jött le
róla. A télen lemetszett venyigét, nyáron használtuk fel. Mindenképpen
javaslom, hogy legaláb 4-5 hetet várjanak a vágás után. Későbbi
felhasználásról nincs információnk.
APRÍTÁS, DARABOLÁS Az
anyagokat részben azért, hogy könnyebben dolgozhassunk vele, aprítani
kell. A megfelelő méret 1-3 cm. A túl apró, poros anyag befülledést
okozhat, a nagyobbakkal nehéz dolgozni. Mivel is oldható meg ez a
probléma? Mindenek előtt szecskavágó, komposztáló gép, kalapácsos
daráló jöhet szóba. De mivel csak néhány zsáknyi mennyiségről van szó,
akár kézzel is apríthatunk, pl kisbaltával kukorica szárat,
szőlővenyigét, vagy kézi kalapáccsal is összetörhetjük a kukorica
csutkát. A szalmaféléket pl fűnyíróval vagy damilos szegélynyíróval,
bozótvágóval is összezúzhatjuk.
HŐKEZELÉS: Az
alapanyag elkészítésénél el kell döntenünk, hogy végezzünk-e un
hőkezelést vagy sem. Azt tudnunk kell, hogy a felhasználandó
alapanyagban, annak felületén, a környezetben rengeteg olyan organizmus
van, ami a mi laskagombánkra nézve konkurenciát, vagy kórokozót jelent.
A hőkezeléssel ezek számát akarjuk a minimálisra csökkenteni, legalább
olyan szintre, ahol már nem jelent problémát a fejlődésnek indult
laskagomba micéliumnak. I. módszer: Ez a hőkezelés legegyszerűbb módja. A nedvesítő vizet felforralva öntjük az anyagra. Gombaölőszert tegyünk a vízbe. Lehülés után csírázhatunk. II. módszer: Nagyobb
edényben forralunk vizet, majd az alapanyagot lyukacsos kosárban,
zsákban bele mártjuk, és 20-30 percig benne hagyjuk, úgy, hogy a
melegítést az áztatás alatt sem hagyjuk abba. A kiszedést követi a
lecsurgatás, ezután ha az anyag 30 fok alá hűl, becsírázhatjuk. A vízbe
itt is tegyünk gombaölőszert. III. módszer: Szintén nagyobb edényben (pl: üst) melegítjünk a gombaölőszeres vizet,
de csak 60 fokosra. A bemerítés után is ezt a hőfokot tartjuk mintegy
30 percig. Ezután kiemeljük és 10-15 percig lecsurgatjuk az anyagot.
Tiszta fóliára helyezzük, ha több merítést is csinálunk, akkor
összegyüjtjük és lehetőleg meleg helyen, betakarjuk. Lényege a lassú
lehülés, ezért ezzel a módszerrel csak másnap csírázhatunk. IV. módszer: Ez
már viszonylag komolyabb, és az eszköz igénye is nagyobb. Lényege egy
hőszigetelt, billenthető tartály, aminek az alja rácsos. A rács alá
vezetjük be a külön edényben forró viz fölül a gőzt. Ezt száraz
gőzölésnek is nevezik. Ez a módszer terjedt el leginkább az
alapanyagkészítők körében, meglehetősen változatos képet mutatva a
kivitelezés területén. (Mi is ezt a fajta hőkezelést alkalmazzuk) A
rácspadozat fölé a száraz aprítékot betöltjük, betömjük, és lefedjük. A
gőz felérését követően egy órán át hőntartjuk. Ezután a nedvesítő
vízzel hűtjük, és becsírázhatunk, figyelve természetesen arra, hogy az
alapanyag sehol ne legyen melegebb 30 foknál. NEDVESÍTÉS Az
anyagot nedvesíteni kell, hogy a laskagomba kellő vízhez jusson a
fejlődéshez. A legmegfelelőbb ha az alapanyag 65%-a víz. Vannak
anyagok, amik ennél több vizet is képesek felszívni, ezért erre oda
kell figyelni, mert utólag már nem mindíg csepeg ki a felesleg. Ha nem
bemártásos hőkezelés végzünk, akkor a megfelelő mennyiség, ha 10 kg
légszáraz anyaghoz 16 l vizet adunk. Ezt kádban, nagyobb edényben is
hozzáadhatjuk, de egy nagyobb, erősebb pl agrofólia darabbal is
megoldhatjuk. Ha a négy sarkát összekötjük és pl egy téglával
felemeljük, máris kész a megfelelő dedvesítő megoldás. Természetesen a
fólia kilyukadását el kell kerülni. Ha a megfelelő vizet felvette az
alapanyag, ugyanebben az alkalmatosságban a csírázást is elvégezhetjük. A vízhez előzőleg keverjünk gombaölő szert. Régebbi szakkönyvek első sorban a Chinoin Fundasol 50 Wp (100 l vízhez 2 dkg-ot) ajánlották, mi is ezt használtuk. Szóba jöhető anyagként említették még Topsin-M 70 Wp-t, valamint Kolfugo 25 FW-t is. Újabb irodalomban a Sporgon 50 WP használata
merül fel, amit a csiperke gomba termesztéshez engedélyeztek, de sok
laskás is alkalmazza. Háztáji, néhány zsákos alapanyag gyártásnál nem
gazdaságos a beszerzése, lévén nagyon drága és nem tudok kis
kiszerelésről.
OLTÁS- BECSÍRÁZÁS A benedvesített alapanyaghoz hozzákeverjük a szétmorzsolt szemcsírát. Ezt a folyamatot nevezzük oltásnak, becsírázásnak. Akkor
végezhető el, ha hőkezelés esetén az anyag 30 celsius fok alá hűlt.
Maga a csírázás nem nagy gond, lehetőleg egyenletesen el kell keverni
az anyagban. Van olyan módszer, mikor a zsákba töltéskor "fészkesen",
szakaszosan teszik az anyaghoz, de ha az összekeverést választjuk, a
laskagomba-micélium több helyen tudja megtámadni az anyagunkat. Ekkor
egyenletesebb és gyorsabb a szövődés. A szemcsírát előzőleg tiszta
helyen és tiszta edényben tiszta kézzel morzsoljuk szét. Ha a csírát
nem hagytuk elöregedni, ez elég könnyű feladat. A kissé elöregedett
laskagomba csíra azonban nehezebben szedhető szét, de ez nem
feltétlenül jelenti azt, hogy nem használható fel. Mindazonáltal azért
a megvásárolt szemcsírát megfelelően tartsuk a felhasználásig. A
szétszedett csírát zárt edényben, vagy nejlon zacskóban bekötve tartsuk
és vigyük a felhasználás helyére. Ha több nappal a feldolgozás előtt
bontjuk ki, akkor mindenképp hűtőben tároljuk, de ekkor is összállhat
újra.
Mennyi anyagot használjunk fel? Az mindenképpen
javasolható, hogy először negyobb mennyiségű csírát tegyünk az
alapanyagba. Ha nem csinálunk semilyen hőkezelést, 2-4 zsákot
készíthetünk egy zacskó csírával (12-13 kg-ost). Ha hőkezelést végzünk,
akkor ennek, akár a duplájára is elég. Az alpanyaghoz adagolt
csíramennyiség közvetlenül nem befolyásolja a leszedhető termés
mennyiségét. FONTOS!Alapanyag
gyártása során kerülni kell, hogy a szecskázást, darálást és az oltást
egy időben végezzük! Szinte biztosra mondható, hogy a zsákok
befertőződnek,bezöldülnek. ZSÁKOLÁS A
benedvesített alapanyagot műanyag zsákba töltjük.Ezt úgy kell
megcsinálni, hogy az anyag hézagmentesen töltse ki a zsákot, amennyire
lehet, tömöríteni kell, száját szorosan bekötni. Ellenkező esetben a
termés indulásakor a belső hézagokban is megindulhat a laskagomba
képződése. Ennek elkerülése miatt, kell figyelnünk a kész zsákok
mozgatásánál is. Ha később mégis észrevesszük, hogy a zsákon belül
indul meg a termésképződés, vágjuk fel a nejlont, éles késsel,
tapétavágóval, de a tapasztalatom szerint nem mindíg fejlődik ki az így
indult laskagomba. A zsákokat célszerű előre kilyukasztani, 10-14-es
bőrlyukasztó a legmegfelelőbb, de ha ilyenünk nincs, akár késsel is
vághatunk rá 2-5 cm-es vágásokat. A lényeg. hogy mindenképpen
perforálni kell, mert ellenkező esetben az alapanyag befullad. Van aki
csak szeggel üt rá lyukakat és az átszövődés után, a termőre fordulás
előtt hasítja fel. Ebben az esetben talán a rovar kártevők ellen
könnyebb védekezni, de a felvágást időben kell megcsinálni, hogy a
termés képződés megfelelő helyen induljon meg. A lyukak távolsága 8-15
cm legyen, túl sokat nem érdemes készíteni, nem terem akkor sem többet,
ha ezek számát jelentősen megemeljük. Ha nagyon közel van egymáshoz a
perforáció, akkor a fejlődő laskagombacsokor összenőhet, de ez csak
esztétikailag jelenthet kis gondot. A zsák mérete lelapítva 40-50 cm
széles legyen, a nagyon nagy zsák főleg nyáron, befülledhet. Egyébként
a mérete nem lényeges, viszont lehetőleg vékony anyagú legyen, hogy
tudjon zsugorodni az alapanyaggal. Célszerű átlátszó anyagot
választani, hogy lássuk a szövödés eredményét, de a szin nem
befolyásolja a fejlődést.
SZÖVETÉS, ÉRLELÉS
A
szövetés alatt azt kell érteni, mikor a becsírázott anyagot a
laskagomba-micélium bírtokba veszi. Ez megfelelő esetben 8-14 nap alatt
megtörténik, ha hibátlanul dolgoztunk, akkor egyenletesen kifehéredik a
zsák. A szövetés és az érlelés nem különül el élesen egymástól,
érlelésnek nevezzük amikor a micélium megerősödik. Ehhez a zsákokat egy kellő hőmérsékletű
helyiségben úgy kell elrakni, hogy ne érjenek össze. Főleg nyáron, nagy
melegben fontos ez, mert túlmelegedhet. Az a lényeg, hogy a zsákok
belsejében a hőfok ne menjen tartósan 30 fok fölé. Az alacsonyabb hőfok
nem árt, még a fagy sem, csak akkor, ha túl hosszú ideig nem tud a
laska fejlődni. Az optimális szövetési hőfok 18-22 celsius.
A szövődés alatt szükség van levegőztetésre.
Néhány zsák esetén ez csak egy szellős helyiséget jelent, de nagyobb
mennyiség esetén esetleg ventillátorral is be kell segíteni.
A páratartalom biztosítása
a szövetés alatt is elengedhetetlen. Ez alacsonyabb hőfokon nem jelent
mást, minthogy néhányszor megöntözzük a zsákokat. Nagyobb melegben erre
akár naponta is szükség lehet.
A laskagombának fényre is szükség
van a fejlődéshez, de ez csak a termésidőszakra igaz. Tehát a szövetés
sötét helyiségben is végbe megy.
Nagyon fontos tennivaló még a rovarok elleni védekezés.
Ha ezt elmulasztjuk, akár a teljes alapanyagot is tönkre tehetik a
kártevők lárvái. Ebben az esetben a micéliumot összerágják és nem képes
termést hozni. Van olyan eset, mikor csak néhány perforációnál
szaporodnak el, és másiknál képes teremni, de azért törekedjünk arra,
hogy ne a kártevőknek dolgozzunk. Különböző vegyszerek vannak, amiket
használhatunk. Minden esetben tartsuk be a tájékoztatón levő
utasításokat! Ilyen szerek: Unifos, Chinetrin, Piretrin, Chemotox, stb. A
lebomlási időre is ügyeljünk. Van olyan rovarölő szer ami torzítja a
laskagomba termését, ezért a várható termésképződés előtti napokon már
ne használjuk. Ilyen tapasztalatunk volt pl az Unifos-szal. Védekeznünk
kell a rágcsálók ellen is. Az egerek előszeretettel rágják ki a szövődő
zsákokból a búza szemeket. (Kisebb lyukat rágnak a zsákon, és kihordják
az alapanyagot) A patkányok is kárt tesznek a zsákokban, de ezt csak
akkor észleltük, ha szorosan voltak egymás mellé rakva, és sötét volt.
Világos helyiségben, egysorosan rakva patkány kártételét nem
tapasztaltuk.(a zsákokat nagy darabban szaggatják ki, nagy mennyiségű
alapanyagot hordva ki belőle)
forrás: laskagomba.hu
Csiperke termesztése
Komposzt:
Leggyakrabban a jó terméshez a következő tulajdonságokkal rendelkező komposzt szükséges: nedvességtartalom: 68-71% össz. nitrogén tartalom: 2-2,4% pH: 7.1-7.5 Ammónia-tartalom: kevesebb, mint 3 ppm.
Csírázás, átszövetés: A
hőkezelt komposzthoz tonnánként 8-10 l csírát szükséges keverni. Az
átszövetés során a komposzt hőmérsékletét 24-28 °C-on tartsuk, ügyelve
arra, hogy ne engedjük felmelegedni 30 °C fölé. Ennek érdekében a
komposzthőmérsékletet rendszeresen ellenőrizzük az 5-13. napok között,
szükség szerint a levegő hőmérsékletének szabályozásával és a helyiség
öntözésével befolyásolhatjuk a maghőmérsékletet. Az átszövetés alatt a
CO2-szint 3000-15000 ppm között változhat a termesztőhelyiség
jellegétől függően. A relatív páratartalmat tartsuk magasan (95%
felett), így megakadályozhatjuk a komposzt felületének száradását.
Optimális esetben az átszövetés 14-16 nap alatt végbemegy, ez függ az
alkalmazott csíra mennyiségétől, a komposzt hőmérsékletétől és
minőségétől. Takarás:
A takaróföld minőségének a következő követelményeknek kell megfelelni: jó szerkezet, magas tőzegtartalom, pH: 7,2 - 7,4 jó vízfelvevő- és víztartóképesség.
Felhordáskor
figyeljünk arra, hogy a réteg mindenhol egyenletesen 4,5 - 5 cm vastag
legyen. Takarás után a komposzt hőmérsékletét 24-26 °C-on, a relatív
páratartalmat 95-98%-on, a CO2-szintet 3000-15000 ppm érték között
tartsuk. Kedvező, ha a takaróanyag hőmérsékletét is ellenőrizzük,
igyekezzünk 22-23 °C-on tartani, egészen a borzolásig.
Öntözés a borzolásig:
A
takarás napján, illetve az azt követő 2 napon belül el kell végezni a
takaróföld vegyszeres kezelését. Az öntözést pár nappal a takarás után
kezdjük el, amikor a micélium már belenőtt a takaróföldbe, általában a
takarást követő 2-4. napon. Fontos, hogy mindíg óvatosan - inkább többször, kis adagokban - öntözzünk, max. 1 liter/m2.
A borzolás napjáig 5-10 liter vizet adjunk a takaróföld nedvességétől
és minőségétől, a micélium növekedésének intenzitásától, valamint a
komposzt és a levegő hőmérsékletétől függően. Fellazítás, borzolás: A
borzolást a takarást követő 8-9. napon célszerű elvégezni, mikor már a
micélium a takaróföld min. 2/3 részét átszőtte. A termőtestek
egyenletes elosztása érdekében intenzíven, egészen a komposztig
borzoljunk. Borzolás után nem ajánlott nagyon elegyengetni a felületet
és öntözni sem szabad. Ebben az időszakban fontos a magas, 95-98 %-os
páratartalom és a 3000-10000 ppm CO2koncentráció tartása, ezért ne adjunk friss levegőt 2-3 napig. Vigyázni kell arra, hogy a komposzt hőmérséklete ne emelkedjen túl a 28 °C-on, ezt 21-22 °C-os levegőhőmérséklettel érhetjük el. Termőrefordítás: A
borzolás után kb. 1 héttel, amikor a micélium kinőtt a takaróanyag
felszínére, elkezdhető a komposzt visszahűtése. A komposzthőmérsékletet
az eddigi 25-27 °C-ról 2-5 nap alatt 19-20 °C-ra kell csökkenteni, ezt
a léghőmérséklet 16-18 °C-ra történő hűtésével tudjuk elérni. Ezután a
levegő hőmérséklete ismét lehet kissé magasabb, 17-19 °C. A
visszahűtés intenzitása nagy mértékben befolyásolja a képződő
termőtestek számát, méretét. Amennyiben nagyobb, darabosabb gombák
elérése a cél, a komposztot inkább lassabban, 4-5 nap alatt hűtsük le
19-20 °C-ra 17-18 °C-os levegővel. Ha apró gombákat szeretnénk, akkor
előnyösebb a határozott "hidegsokk", mely során 2 nap alatt kell
lecsökkenteni a komposzthőmérsékletet 18-19 °C-ra, ez azonban csak
15-16 °C-os levegővel lehetséges. A kultúra visszahűtésével párhuzamosan a páratartalmat és a CO2-szintet is csökkenteni kell. A CO2-koncentrációt
1000-1500 ppm-re, a relatív páratartalmat 85-90 %-ra kell beállítani
fokozatosan. A páratartalom csökkentését nagy körültekintéssel kell
végezni, ugyanis a túl száraz levegő a termőtestkezdemények
kiszáradásához, károsodásához vezethet. A
gombakezdemények megjelenését követően a komposzt hőmérsékletét 21
°C-on, a CO2 szintet 1200-1500 ppm-en kell tartani, 90-95 %-os
páratartalom mellett. Termés fejlődése, szedés: A
megjelenő termőtestek számát nagyban befolyásolja a levegő és a
komposzt közötti hőmérséklet-különbség, a relatív páratartalom, a
légmozgás ill. ezek együttes hatása. A levegő relatív páratartalmát 85-90% között kell tartani, a hőmérsékletet pedig 17-18 °C-on. Előnyös,
ha a komposzt és a levegő közötti hőmérséklet-különbség viszonylag
nagy, ezért a komposzthőmérséklet ne csökkenjen 20-21 °C alá. A CO2 szint 1500 ppm alatt legyen. Az
öntözés akkor kezdhető, mikor a termőtestek elérték az 0,5-1 cm-es
méretet. A gombakezdemények növekedése alatt az öntözés több tényezőtől
függ: a takaróanyag vízfelvevőképessége környezeti tényezők (rel. páratartalom, légcsere, hőmérséklet) a termesztés stádiuma.
A
kijuttatott víz mennyiségét a várható termés mennyisége is megszabja,
hullámonként minden kg várható gombára 1 l öntözővíz javasolt. Inkább
gyakrabban, de egyszerre csak keveset öntözzünk és ügyeljünk arra, hogy
a termőtestek mielőbb leszáradjanak. Előnyös, ha a hullám végén a
komposzt hőmérsékletét rövid időre megemeljük. Előfordulhat,
hogy a 2. hullám után, 17-18 °C-os levegő mellett, a
komposzthőmérséklet nem tud a kívánt szintre emelkedni, ill. ezt
tartani. Ajánlott ilyenkor intenzív keverés mellett a levegő
hőmérsékletét 21-22 °C-ra emelni egészen addig, míg a
komposzthőmérséklet el nem éri a 20,5-21 °C-ot. Ezután a levegőt vissza
kell hűteni 18 °C-ra és minimumra kell csökkenteni a légkeverést
(légcserét). Ezt alkalmazva megnő a levegő és a komposzt közötti
hőmérsékletkülönbség, amit néhány napon át tartani kell.
shii-take termesztés
Világszerte
elterjedt étkezési gomba és számos országban gyógyhatása miatt nagyra
becsülik. Kalapja világos vagy sötétbarna, 5-12 cm átmérőjű, lemezei
fehérek, esetleg halványsárgák. A kalap felülete pikkelyes vagy mélyen
barázdált. A termõtest „húsa" tömör szerkezetű. A spórapora fehér,
spórák mérete: 5,8 - 6,4µm x 2,8 - 3,3 µm. A shiitake azok közé az
étkezési gombák közé tartozik, amelyek egészen különös zamattal
rendelkeznek. Ez elsõsorban a guanozin-5 monofoszfáttól (Fehér, 1997),
fokhagymára emlékeztetõ illata pedig a kéntartalmúlentionin nevű
anyagtól származik. Egyre nagyobb arányú termesztésének és
fogyasztásának oka részben abban keresendõ, hogy a nyugati országokban
jelentősen változnak a táplálkozási szokások, illetve hozzájárul ehhez
az is, hogy ez a gomba gyógyító hatású, melynek kulcsmolekulája a
lentinan nevű szénhidrát.
Termőblokkok beszerzése Magyarországon
számos cég gyárt shiitake blokkot, beszerzése megoldható. Több hibrid
fajta ismert jelenleg a piacon, a termesztés körülményeinek megfelelően
érdemes fajtát választani. Az egyes típusok kiválaszthatók a
gyártók fajtalistáiról ill. igény esetén a cégek szakemberei
is javasolnak a különböző követelményeknek legjobban megfelelő
fajtá(ka)t. Termesztési jellemzők A
blokkok kihelyezése előtt ajánlatos a helyiség alapos fertőtlenítése
(Incidur, formalin, stb.). Az értékesítésre kerülő blokkok teljesen
átszőttek, a rajtuk kialakuló barna kéreg az utóérlelés alatt képződik
és nagyobb ellenállóságot ad a különböző fertőzések és a kiszáradás
ellen. Termőre fordítás A blokkok kihelyezésétől fogva biztosítani kell a 12-17 oC
hőmérsékletet és 95-100%-os relatív páratartalmat a
termőtestkezdemények kialakulásához. Ugyanakkor bizonyos mennyiségű
friss levegőre is szükség van, hogy a CO2-koncentráció 1500 ppm
alatt maradjon. A megfelelő minőségű és mennyiségű terméshez - a
laskagombához hasonlóan - fényre van szükség. A szükséges megvilágítás:
100-500 lux, 8-12 óra/ nap. Termés fejlődése, szedés A
termőtestek fejlődése alatt a hőmérséklet kis mértékben emelhető
16-20 oC -ra, a páratartalom pedig csökkenthető 75-85%-ra. A
CO2-koncentráció továbbra is maradjon 1500 ppm alatt. A kívánt
megvilágítás: 100-500 lux, 8-12 óra/ nap. Ha
a körülmények kedvezőek, a termőtestek a kihelyezéstől számított 7-10
nap alatt szedésérettek. A termőtestek tárolhatósága javítható, ha
szedés előtti napon a páratartalom valamivel kisebb az addigi értéknél. Az
első hullám után a blokkoknak 7-10 napos regenerálódási időre van
szükségük. Ezalatt az idő alatt a helyiség hőmérsékletét 20-23 °C-ra
kell emelni, hogy a blokkok kissé kiszáradhassanak. Az
újabb hullám kialakulása hideg vízbe történő áztatással indukálható.
Célszerű a vízbe kevés gombaölőszert rakni (pl. Fundazol 10g/100 l) a
penészedés megakadályozására. Az áztatás időtartama 24-48 óra között
legyen. A fontos az, hogy a szubsztrát minden rétege egyenletesen
átnedvesedjen. Az
áztatás után a blokkokat ismét ki kell helyezni 15-20 °C-os helyiségbe
és a termőre fordításhoz leírt egyéb paraméterek betartása szükséges. A "pihenés" után a 2. hullám kb. 7-15 nap után szedhető. A
második és az azt követő hullámok ciklusai nagyjából megegyeznek, tehát
minden hullámot pihenőidőszak követ, majd újból beáztatásos
"hidegsokk". Intenzív termesztésben általában csak az első 2-3 hullámot
várják meg, ugyanis ez adja a termés legnagyobb részét.
|